Kubica eltűnt 8 éve – mi változott azóta az F1-ben?

Érzelmes második debütálásra készül a Forma–1-től 8 évig távol lévő Robert Kubica. Bevallása szerint teljesen más ember már, mint utolsó rajtja idején volt – de a sportágban is megváltozott. Összegyűjtöttük, mi minden történt e 8 év alatt.


A Williams téli felkészülése sajnálatos módon az új autó késéséről és a csapaton belüli káoszról szólt, az év első futamát pedig Paddy Lowe technikai igazgató menesztése vezette föl, ám bármilyen nehéz helyzetben is van jelenleg Grove, mindez nem írhatja felül a tényt, hogy versenyzője, Robert Kubica történelmi dologra készül.


Az eltelt időt tekintve talán nem a lengyelé a legnagyobb visszatérés, ám a körülményeket figyelembe véve igenis az övé az egyik legnagyobb. Mi több, a sport történetében sem mindennapos jelenség, hogy valaki egy majdnem az életébe került, maradandó sérülést okozó baleset után visszatérjen korábban űzött sportága elitjébe.


Robert Kubica legutóbb 2010-ben Abu-Dzabiban rajtolt F1-es versenyen, majd a 2011 februárjában történt olaszországi ralibalesete derékba törte a pályafutását, melyet több mint 8 év elteltével folytathat most. Vagy sokkal inkább újrakezdhet.


„Érzelmes verseny lesz” – állapította meg a lengyel a vasárnapi Ausztrál Nagydíj kapcsán. „Ez a második debütálásom azok után, hogy olyan sok éven át távol voltam. A legutóbbi Forma–1-es versenyemet 2010-ben Abu-Dzabiban teljesítettem, szóval már alig várom, hogy Ausztráliába érkezzek, és megkezdjem a tanulást. Remélem, hogy élvezni fogom a hétvégét, minden simán fog menni, komoly problémák nélkül, így csak a vezetésre és az új Forma–1 föltérképezésére összpontosíthatok. Mert egy dolog Forma–1-es autót vezetni, versenyezni vele már más. Az évek során sokat változott a versenyekről alkotott szemléletmód, így elég sok mindent meg kell tanulnom, de nagyon várom már.”




Robert Kubica (Fotó: XPB) Robert Kubica (Fotó: XPB)


Ami a kihagyott nyolc évben történt az F1-ben


Kubica az elmúlt két évben azt már bizonyította, hogy karja és keze sérülése ellenére képes megfelelő szinten Forma–1-es autót vezetni. Ha nem lenne az, nem kapta volna meg az esélyt a Williamstől. Ahogy viszont ő is mondta, bizonytalansági tényezőt jelent az esetében a hosszú kihagyás, hiszen a két rajtja között eltelt 3045 nap alatt elképesztő átalakuláson ment keresztül a királykategória.


Ezen idő hosszúságát szemléltetendő álljon itt pár érdekesség és adat a 2010-es abu-dzabi futam óta eltelt időszakról:


      * A 2010-es Abu-dzabi Nagydíj óta összesen 158 F1-es futamot rendeztek. Ez csupán kettővel több annál, ahány nagydíjrajta a ma már a mezőny egyik legrutinosabb tagjának számító – éppen 2010-ben debütáló – Nico Hülkenbergnek van.


      * Utolsó szereplése óta az F1 két nagyobb domináns korszakon (Red Bull és Mercedes), valamint két nagy szabályváltozáson is keresztülment. 2014-ben beköszöntött a hibridkorszak, 2017-ben pedig módosult az autók és gumik mérete, valamint a leszorítóerő mértéke. A versenygépek tömege ez idő alatt 620-ról 740 kilogrammra nőtt.




Robert Kubica a 2010-es abu-dzabi hétvégén (Fotó: XPB) Robert Kubica a 2010-es abu-dzabi hétvégén (Fotó: XPB)


       *  A 2010-es bajnokság óta új versenypályák sora mutatkozott be: Baku, Szocsi, Le Castellet, Spielberg, Mexikóváros, Austin. Kikopott viszont a naptárból Malajzia, Törökország, Dél-Korea, Valencia és India is.


      *  A csapatok közül azóta megszűnt az abban az évben debütált Hispania/HRT, a Lotus/Caterham, a Marussia/Manor; a Force Indiát átnevezték, a Haas bemutatkozott, Kubica volt csapata, a Renault pedig előbb átalakult privát Lotusszá, majd 2016-ban újabb gyári korszakba kezdett Enstone visszavásárlásával.


     * Kubica 2010-es ellenfelei közül csupán hárman tagjai még a mai mezőnynek: Lewis Hamilton, Sebastian Vettel és Nico Hülkenberg. Rajtuk kívül még Kimi Räikkönen ellen versenyzett első pályafutása során, valamint 2009-ben Romain Grosjeannal, ám a 9 évvel ezelőtti abu-dzabi futam idején Räikkönen éppen ralizott, Grosjean pedig a GP2-ben szerepelt. A 2010-ben aktívak közül három világbajnok is visszavonult már: Michael Schumacher, Fernando Alonso és Jenson Button.


      *  Az abu-dzabi szezonzárón a ma már veteránnak számító, 31 esztendős Sebastian Vettelt minden idők legfiatalabb F1-es világbajnokává avatták. Kubicát ekkoriban még egy szinten, a jövő reménységeiként emlegették a némettel és Lewis Hamiltonnal, akik akkor még csak egyszeres világbajnoknak számítottak. Régi alsóbb kategóriás pályatársai közül a kihagyása idején Hamilton 58, Vettel 42 futamot, Nico Rosberg 23 futamgyőzelmet aratott, továbbá 65, 40, illetve 30 pole pozíciót szerzett. Vettel ma négyszeres, Hamilton ötszörös világbajnok, Rosberg pedig egyszeres, és már vissza is vonult.


       * Kubica jelenlegi csapattársa, George Russell a lengyel utolsó versenye idején még csak 12 esztendős volt. De a mostani mezőny jó része is az iskolapadot és a gokartokat koptatta. A manapság Vettel legfiatalabb bajnoki rekordjára hajtó Max Verstappen, valamint a ferraris Charles Leclerc csak 13, Lance Stroll 12 esztendős volt, míg Lando Norris egy nappal az abu-dzabi verseny előtt ünnepelte 11. születésnapját.




Lewis Hamilton és Robert Kubica 2008-ban (Fotó: XPB) Lewis Hamilton és Robert Kubica 2008-ban (Fotó: XPB)


        * Kubica utolsó versenye a Bridgestone utolsó F1-es versenye is volt.


       * 2010-ben a visszatérő Michael Schumacher még csak első mercedeses évét teljesítette, és akkor még senki sem sejtette, hogy a rekordbajnok második pályafutása nagy eredmények nélkül fog zárulni.


    * Az eltelt időben a Mercedes 77 futamot nyert, a Red Bull 45, a Ferrari 19, a McLaren 14 futamgyőzelmet szerzett, és még a Williamsnek is kijutott egy, miközben Kubica volt csapata két győzelmet számlált.


      *  A McLaren akkor még futamokat nyerő istálló volt, bajnokesélyesnek számított. és a következő két évben sem az volt a kérdés, hogy odaér-e a középmezőny élére, hanem az, összejön-e végre nekik a bajnoki cím…


* Kubica 2011-es balesete idején már egy ferraris előszerződéssel rendelkezett. Annak a Felipe Massának a helyére érkezett volna a következő évben, akinek a helyére aztán 2017-es visszavonulása után embert keresett a Williams, amolyan szétlövést tartva Kubica és Szergej Szirotkin között.


KOZVETITESEINK


És mennyiben más a 2019-es Kubica?


A fenti listából kiderül: ez a kimaradt 8 év a Forma–1-ben óriási idő. Hogy mi mindenre vitte volna az egyesek szerint Vettelnél és Hamiltonnál is tehetségesebb lengyel, ha ezt az időszakot maga is aktívan, az F1-ben tölti, azt már sosem fogjuk megtudni. Azt viszont tudjuk, hogy ezen éveket a valóságban az élethez és az önmagához való visszatéréssel töltötte.


Több mint 20 operációja, a sok szenvedés és a megváltozott mindennapjai pedig Kubicát is éppúgy megváltoztatták, ahogyan a Forma–1 is átalakult. Az első számú lecke, amit megtanult, hogy az életben semmi sem vehető magától értetődőnek. „Mindent biztosnak tekintünk, de amikor hirtelen nem kapjuk meg, észrevesszük, mennyire szerencsések voltunk addig. Az életben semmire sincs garancia, ez már csak így megy” – állapította meg az egyszeres futamgyőztes.


Ez a lecke megváltoztatta a szemléletmódját és az életfilozófiáját is. A korábban szinte laudai ridegségű racionalizmust követő Kubica ma már bánja például, hogy egyetlen futamgyőzelmét nem ünnepelte meg igazán 2008-ban Kanadában, mert akkor annyira hitte, hogy nagyobb dolgok is várnak még rá, és azoknak kell alárendelnie mindent. A második pályafutását már másképpen fogja fel, és úgy érzi, ő maga is más ember. „Sok helyzetben nem láttam önmagam, de aztán elkezdtem gondolkodni. Miért csinálom ezt? Miért történik az? Miért vagyok más? Miért gondolkodom másként? Ha valamiért, éppen azért térek vissza a Forma–1-be, mert más lettem. Ha ugyanaz a személyiség lennék, aki tíz évvel ezelőtt voltam, akkor nem lennék ma itt.”


„Korábban minden vagy fekete volt, vagy fehér, csak az igen volt és a nem. Nem volt középút. A balesetemnél tizenöt centiméter különbség jobbra, és semmi sem történt volna. De elég lett volna tíz centiméter balra, és már itt sem lennék. Talán ezek miatt kezdi látni az ember, hogy semmi sem fekete vagy fehér, hogy létezik középút is.”




Robert Kubica (Fotó: XPB) Robert Kubica (Fotó: XPB)


A pályán már mit sem ér a visszatérés hősiessége


Bárhogy is alakul majd az idei williamses éve, Kubica ennek megfelelően tudni fogja értékelni a lehetőséget, hiszen azt is tudja, mi mindent veszített korábban. Abból pedig előnyt kovácsolna, hogy megtapasztalta a „másik oldalt” is. „Sokkal érzékenyebb és nyitottabb lettem. Ez a Forma–1-ben nem feltétlenül előny. De ha képes leszek kontrollálni az érzelmeimet, akkor szerintem igenis előnnyé tudom ezt tenni. Sok ember kérdezget Ausztráliáról, hogy milyen lesz, és őszintén szólva fogalmam sincs. De nem félek tőle. Csak azt remélem, hogy az érzelmek extra löketet fognak adni, és nem negatívan hatnak majd rám.”


Elismeri, kissé bizonytalanul vág neki újra, ám ennyi ismeretlen szerinte kell is a képletbe. „Ha azt kérdezik, magabiztos vagyok-e, a válaszom igen. De közben azt is tudom, hogy fogok szembesülni olyan helyzetekkel, amilyenekkel már régóta nem szembesültem. Ha azt kérdezik, milyen lesz az első kanyar, fogalmam sincs. De senki más sem tudja. Tehát nem számít, hogy kilenc évet vagy-e távol, vagy csak három hónapot, azt senki sem tudhatja, hogyan alakul az első kanyar, az első kör. Én csak a kis lépésekre fogok figyelni, a valóságra, aztán meglátjuk, hogyan reagálok helyzetekre.”


Változások ide, érzelgősség oda, Kubica egyvalamiben mit sem változott 2010 óta: ugyanaz a gyakorlatias és őszinte ember, aki akkor volt. Ennek megfelelően sem sérülését, sem a hosszú kihagyását nem tekinti mentségnek, csakis a bizonyításvágy hajtja. Arra pedig fittyet hány, milyen hatalmas tett, hogy 8 év ennyi borzalom után visszaverekedte magát a sportág csúcsára. „Én nem foglalkozom ezzel. Tudom, hogy miért tartott eddig a visszatérés, hogy milyen időszakokon mentem keresztül, és azt is, mennyi energiámba és milyen kihívásokba került, hogy itt lehessek. De azt is tudom, hogy ezért nem jár semmilyen kedvezmény, nem fogok húsz másodperces előnnyel rajtolni, csak mert ez egy nagy visszatérés. Ha ott leszek a rajtrácson az autóval, onnantól kezdve ugyanolyan leszek, mint mindenki más.”


Ehhez kétség sem férhet. Mindez viszont nem akadálya annak, hogy az autóból kiszállva megadjuk a kellő tiszteletet a nem mindennapit véghez vivő, kitartásával és küzdelmével méltó példaképet állító embernek, és csodáljuk őt.

Kapcsolódó tartalom