Így indult Räikkönen és a többiek F1 iránti szerelme

Kimi Räikkönen az első finn világbajnokot nézte, van kollégája, aki viszont őt. A kínai 1000. F1-es verseny előtt többen felidézték első királykategóriás emlékeiket, és egy kis időutazásra is vállalkoztak.

Alex Albon, Kimi Räikkönen, Sergio Pérez és Romain Grosjean (Fotó: XPB)

Az 1950 óta íródó történetének 1000. világbajnoki versenyére készül a hétvégén a Forma–1. Kínában kicsit minden e kerek szám körül forog – így volt ez a csütörtöki sajtótájékoztatón is, amelynek résztvevőit egy kis nosztalgiázásra kérték. Felidézték, kinek milyen korai emlékei vannak a 70 éves sorozatról, és korosztálytól, nemzetiségtől függően eléggé vegyes élménybeszámolók születtek.


„Én apámmal kezdtem nézni az F1-et – már jó régen” – kezdte történetmesélését Romain Grosjean. „Ez az az időszak volt, amikor Ayrton Senna küzdött Alain Prosttal, amit nagyon izgalmas volt követni. Apám mindig szenvedélyesen szerette az autókat, és egy nap elvitt egy versenypályára – nem egy Forma–1-es versenyre –, és ahogy néztem az autókat, eldöntöttem, hogy ezt szeretném csinálni.”


E célhoz csak még erőteljesebb lökést adott egy különleges helyszínen történt különös találkozás is. „Aztán volt szerencsém ellátogatni a Monacói Nagydíjra 1998-ban, ahol a csütörtöki szabadedzést láthattam. Figyeltem az autókat, hallgattam a hangjukat, és egészen különleges érzés volt. Ezek voltak a legszebb emlékeim. Aztán kimentünk a vécére, és ott volt DC (David Coulthard – a szerk.), és azt mondta: ’Menj előre, fiam!’ Akkor még a fiának hívott… De mondtam neki, hogy nem-nem, te jössz! Elképesztő volt” – anekdotázott a Haas 33 esztendős versenyzője.




Romain Grosjean (Fotó: XPB) Romain Grosjean (Fotó: XPB)


Korábbi lotusos csapattársa, a ma már a mezőny korelnökének számító Kimi Räikkönen szintén több évtizedet ment vissza legelső F1-es emlékeinek felidézéséhez. „Nem tudom, melyik évben volt, de elég régen történt. A nyolcvanas években, az biztos. Az első emlékem onnan van, amikor még Keke (Rosberg) versenyzett, és felrobbant a kereke, talán Adelaide-ben lehetett a hosszú egyenesben, talán az utolsó versenyén” – idézte föl Räikkönen az 1986-os szezonzáró Ausztrál Nagydíjat, amelyen az idősebb Rosberg a Williams versenyzőjeként, Finnország első bajnokaként búcsúzott az F1-től.


Räikkönen akkor még nem hitte, hogy egy nap ő is világbajnoki címet szerez hazájának. „Én szurkoltam a finn fickóknak, de nem is tudom... Talán gyerekként álmodozol ilyesmiről, de amikor elkezdesz gokartozni, nem igazán hiszed el, hogy megtörténhet veled is, mert ahhoz, hogy a gokartból a versenyzés világába kerülj, nagyon sok pénz kell. Talán kicsit jobban hittem benne, amikor lettek menedzsereim, akik segítettek. Utána versenyeztem formaautókkal, és minden olyan gyorsan történt. Gyanítom, hogy álmodoztam róla, de akkor még nem volt valami reális álom. Viszont amikor megérkeztem, már nagyon gyorsan ment minden.”




Kimi Räikkönen (Fotó: XPB) Kimi Räikkönen (Fotó: XPB)


Räikkönen két tucat formaautós versenyt sem teljesített, és már az F1-ben volt – és jelenlegi kollégái közül volt, akinek ő is az első királykategóriás emlékei között szerepel. Ilyen Sergio Pérez is. „Emlékszem, jó sok versenyt néztem, és igen korán keltem miattuk, hiszen Mexikóban nagyon korán, reggel hat-hét órakor voltak a versenyek. Jól emlékszem, akkoriban Kimit is figyeltem, aki akkor még nagyon fiatal volt” – mesélte a Racing Point versenyzője.


Az F1 követését ugyanakkor nem a 2000-es évek elején, hanem jóval korábban kezdte. „Az első verseny, amit apámmal néztem, 1994-ben volt, éppen az a futam, amelyen Ayrtonnak volt a balesete” – utalt az imolai fekete hétvégére. „Ez volt a legelső verseny, amit láttam, és egészen sokkoló volt. Inkább apám számára, én még nem értettem annyira, mi történik. Mexikóban az F1 nem volt olyan jelentős, nagyon távolinak tűnt, túl nehéznek, és sok idő is telt el azóta, hogy utoljára versenyzőnk volt az F1-ben, szóval nem volt olyan nagy múltja a sportágnak a hazámban. De a családunk szerette a sportot, és a célom hamar az lett, hogy F1-es versenyző legyek. Emiatt korán Európába költöztem, hogy megvalósítsam.”




Sergio Pérez (Fotó: XPB) Sergio Pérez (Fotó: XPB)


A Toro Rosso újonca, Alexander Albon eközben már az új évezredben szeretett bele az F1-be, és ennélfogva nem is Senna generációjához köthetők az első emlékei. „Az én hősöm Michael Schumacher volt, fölnéztem rá. Őrült Ferrari-szurkoló voltam – bár nem tudom, hogy ezt el szabad-e mondanom” – jegyezte meg mosolyogva a félig angol, félig thaiföldi tehetség, akinél később csak a motoros Valentino Rossi érhetett a hétszeres F1-es bajnok nyomába.


„Imádtam Schumachert. Talán úgy hatéves lehettem, amikor Silverstone-ba mentünk, és volt egyfajta verseny: ki kellett találni, ki nyeri a versenyt, illetve, hogy ki lesz az első három helyezett. Egyszerűen felírtam a három kedvenc versenyzőm nevét sorrendben. Michael volt az első, Rubens (Barrichello) a második és talán (Juan Pablo) Montoya. És a versenyen végül valahogy pontosan így alakult a sorrend. Barrichello talán az utolsó lett közülük, de senki sem írta azt, amit én. Ez az egész talán a Ferrari motorhome-jában történt. Szóval megnyertem a díjat, találkoztam Michaellel és Rubensszel. Ez nagyon megmaradt bennem. Mindig is keményvonalas szurkoló voltam” – idézte föl a gyerekkori emlékeket, vélhetően a Schumacher, Barrichello, Montoya sorrendet hozó 2002-es silverstone-i versenyről beszélve.




Alexander Albon (Fotó: XPB) Alexander Albon (Fotó: XPB)



Azok a vad és szabad 60-as, 70-es évek…


A sajtótájékoztató résztvevőit arról is kérdezték, ha tehetnék, az F1 melyik korszakába kóstolnának bele versenyzőként. A legfiatalabb a legtávolabbi időszakot választotta. „Én a régi iskoláig mennék vissza, az ötvenes évekig. Csak hogy lássam, milyen volt akkoriban a sportág” – mondta Albon. „Tudom, hogy veszélyes volt, szóval lehet, hogy a HANS-omat (a sisakhoz rögzített nyaktámasz – a szerk.) vinném magammal… Az egyfajta versenyző iskola lenne, amit szívesen kipróbálnék.”


Pérez a kicsit későbbi F1-et ismerné meg tüzetesebben. „Én a hatvanas-hetvenes éveket mondanám. Akkoriban nagyon szórakoztatónak tűnt a vezetés. Természetesen nagyon veszélyes is volt, de éppen ezért a versenyző jelenthette a különbséget azzal, hogy mennyi kockázatot mert vállalni. Ez olyasmi, amit én nem tapasztalhattam meg, mivel az egész pályafutásom során az autók határozták meg a különbségeket, és nem annyira a versenyzőn múlt. Ilyen szempontból nagyon jó volt akkoriban, és a hangulat is lazább volt. A mai Forma–1 túlságosan művi, jó lenne, ha lazább lenne és a benne lévők jobban élvezhetnék” – vélekedett.




Kimi Räikkönen 2012-es Hunt-sisakja (Fotó: XPB) Kimi Räikkönen 2012-es Hunt-sisakja (Fotó: XPB)


Az egyik monacói hétvégén az 1976-os világbajnok, James Hunt sisakfestésével versenyző Räikkönen választását nem volt nehéz kitalálni. „Talán a hatvanas-hetvenes évekbe, mennék vissza. Akkor biztosan minden lazább volt, sokkal inkább a puszta versenyzésről szólt minden. Nyilván sokkal veszélyesebb is volt, de ez akkoriban normális volt” – értett egyet Pérezzel.


Grosjean eközben más korszakot választott – mindjárt kettőt is. „Én nem mennék olyan messzire: 1993-at és 1994-et, valamint 2005-öt és 2006-ot nagyon szerettem. Imádtam az akkori autókat, elképesztőek voltak. És ott volt a gumiháború, ami kívülről figyelve szintén élvezetes volt. És a tankolás. Az autók egyszerűen nagyon klasszak voltak a kétezres évek közepén. Egy 2007-es autót vezettem is, és nagyon jó volt akkoriban” – indokolt a francia.