„A nap leesett az égről” – a tragédia és az igazi Ayrton Senna

Negyed évszázada már, hogy Ayrton Senna nincs közöttünk. Az imolai fekete hétvége az egyik legnagyobb kijózanító pofon volt, amit a Forma–1 valaha is kapott. Pedig még csak nem is volt előzmények nélküli. 1989-ben a Tamburello-kanyar már helyszíne volt egy Sennáénál látszólag nagyobb balesetnek. Gerhard Berger azt csodával határos módon túlélte. Így válhatott később Senna egyik legjobb barátjává, akinek öt évvel később aztán pár méterről kellett végignéznie a tragédiáját. A Der Standard című lapnak az osztrákok korábbi versenyzője az alábbi szívszorító szavakkal emlékezett meg az F1 háromszoros világbajnokáról.

Ayrton Senna (Fotó: xpb.cc)

„Orral mentem neki a falnak. 280 kilométer/órával. Egy olyan szögben, aminél rosszabbat el sem lehet képzelni. Röviddel utána a Ferrarim lángokba borult a Tamburello-kanyarban Imolában, és húsz másodpercig ültem a tűzben. A következő napon a kórházban csörgött a telefonom. Ayrton akart velem beszélni, hogy megtudja, hogy vagyok. A kezeim megégtek. Nem volt vészes. De ez a kanyar aggasztott. A Tamburello veszélyes volt. Javasoltam, hogy helyezzék át a falat, máskülönben a következőnek talán kevesebb szerencséje lesz. Később a helyszínre mentünk, hogy közösen készítsünk egy képet, majd vállat megvonva távoztunk. A falat nem helyezték át, mert mögötte patak folyt. Öt évvel később Ayrton ugyanazon a helyen halt meg.”


Ayrton Senna Story


„Emlékszem az első versenyünkre csapattársakként. 1990 márciusában volt. Számára az már a harmadik szezon volt a McLarennel, számomra három ferraris év után egy új kihívás. A pilótafülkét az elődömre, Alain Prostra tervezték, fél méterrel rövidebbre a kelleténél. Bepasszíroztam magam a volán mögé, és a phoenixi időmérőn megszereztem a pole pozíciót. Nyolc tizedet vertem rá egy utcai pályán. A hetedik mennyországban jártam. Ayrton semmit sem értett.”


„Mindenki figyelmeztetett a mclarenes szerződés előtt. Azt mondták, Ayrton Senna túlerőben van, külön ligát képvisel. Nem vettem komolyan. Addig minden csapattársamat kézben tartottam. Tiszteletlen voltam. Noha Ayrton már világbajnok volt, és noha minden esőversenyt megnyert. Phoenixben én kiestem, de előtte megfutottam a leggyorsabb versenykört. Egy másodperccel gyorsabbat, mint ő. Ayrton ugyan nyert, de az a hétvége magabiztossá tett. Azt gondoltam, elkapom. Azt gondoltam, ez elég lesz. De tévedtem.”


„Ayrton Brazíliába repült, kielemezte a helyzetet, és fordított. Erősebb volt, mint az addigi ellenfeleim, Alboretóval, Mansell-lel sem lehetett összehasonlítani. Egy másik kaliber. A legjobb, akivel a Forma–1-ben találkoztam. Muszáj volt válaszolnom, hogy ellenállást tanúsítsak. Hol tudnék javítani, mik a gyengéi? Sajnos nem találtam gyenge pontot ezen a fickón. Ha ma visszagondolok, sem ugrik be egy sem. Szimpatikus volt, karizmája volt, szorgalmas volt, fegyelmezett, gyors.”


„Hogy beláttam-e magamnak, hogy hogy Ayrton gyorsabb? Nem, versenyzőként ezt nem szabad. Máskülönben leépülsz, veszítesz. Minden nap dolgoztam önmagamon, de a végén még így is egy lépéssel mögötte jártam. A mentális ereje rendkívüli volt. Hogy ennek a hithez lett volna köze? Ő mindenesetre hívő volt. Amikor én a Playboyt olvastam, ő a Bibliával ült mellettem. De tíz perccel később már simán áthajtott volna rajtam egy leggyorsabb körrel. Őt a pályán ennyire jellemezte a gyilkos ösztön.”


XPB_218280_HiRes


„Senki se értsen félre, Ayrton nem volt sportszerűtlen. Ezért is voltunk egyszerre riválisok és barátok. Gyakran hajóztunk együtt és horgonyoztunk le Ibizán vagy Szardínián. Fiatal fickók voltunk, sok hülyeséget csináltunk. Az efféle történeteket szívesen hallgatja az ember, de csak lábjegyzetek. Szívesebben mesélek a sportról. Ha ma találkoznánk Ayrtonnal, ez lenne a beszédtémánk. Voltak idők, amikor a Williams egy másodperccel gyorsabb volt a McLarennél. Ezt a különbséget szinte nem lehetett ledolgozni. Megkérdeztem tőle, mit fog ezek után csinálni. Nevetett, és a pole-ba kormányozta az autót. Ilyen volt Ayrton, ő így működött. Valahol mindig talált időt.”


„Mindig nyerni akart, mindig a leggyorsabb akart lenni, ez a vérében volt. 1983-ban fiatalokként versenyeztünk a Forma–3-as Makaói versenyen. Ő nyert, enyém volt a leggyorsabb kör. De kit érdekel ez? Hát őt! Este a bulin odajött hozzám, és őrülten izgatott volt. Sosem bízott semmit a véletlenre, mindig mindent kontroll alatt akart tartani. És sikerült is neki. Minden szerelő a tűzbe ment volna érte.”


„1993-ban a McLarentől újra a Ferrari felé vettem az irányt, Ayrton egy évvel később a Williamshez ment. Újra a leggyorsabb autóban akart ülni. És aztán jött ez a hétvége Imolában. Az ember még ma sem érti. Minden összejött akkor. Pénteken Rubens Barrichello 225-ös tempóval repült a gumifalba a Variante Bassában. Szombaton Roland Ratzenberger ütközött frontálisan a betonfalnak. A monitorokon keresztül néztük az újraélesztési kísérleteket. Sokkoló képek voltak, az első halálos baleset volt ez 1982 óta. Biztonságban éreztük magunkat a Forma–1-ben, a halálra már nem is gondoltunk többé.”


Ayrton Senna Story


„Ayrton a két baleset után ideges volt. Azt akarta, hogy mielőbb összeüljön a versenyzők szövetsége, hogy javítsunk a biztonsági követelményeken. De még kellet teljesítenünk egy versenyt. Ő állt a pole-ban, én mögötte a harmadik helyen. A rajtrácson kiszálltam, a nézők tapsoltak. Ayrton nevetett a sisakja alatt, ezt észre lehetett venni a szemén. Örült nekem. Ez volt az utolsó találkozásom vele.”


„A hetedik körben előttem ment neki a falnak a Tamburellóban. Eleinte nem aggódtam. A szög nem volt olyan rossz, a becsapódás nem volt olyan erős. A versenyt félbeszakították, Bernie Ecclestone odajött hozzám, és azt mondta: »Kint van az autóból.« Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy rendben van. A versenyt újraindították, és nem sokat gondolkodtam. Csak amikor egy hiba miatt a boxba hajtottam, akkor közölte velem valaki, hogy nincs jó állapotban. Volt, aki azt mondta, hogy meghalt. A másik azt, hogy megsérült. Én helikopterrel repültem a kórházba Bolognába. Az orvos megkérdezte tőlem, akarom-e még látni őt. Azt hiszem, ő már akkor halott volt.”


Ayrton Senna Story


„Három nappal később Sao Paulóban volt a temetés. Az emberek kilométereken át szegélyezték az utcákat. Ezek a képek megmaradtak bennem. Ayrton egy nemzeti hős volt, egy legenda. És még ma is az. Nemrég jártam egy Churrascariában New Yorkban. A vendéglátó brazil volt, felismert, és hamar jött a téma: mit csinálna ma Ayrton? Valószínűleg Brazília elnöke lenne. Szociálisan érzékeny fickó volt. Nagy figyelmet fordított arra, hogy jót cselekedjen. A gondolkodásmódja átfogó volt, és nemcsak beszélt, cselekedett is. Ez keveredett egy brazil kóbor kutya mentalitásával, és egy végletekig ravasz emberével.”


„A pályán már szinte örültél annak, hogy megszabadultál tőle. Ő volt a leggyorsabb versenyző a leggyorsabb autóban. A versenyző Senna és a tervező Adrian Newey legyőzhetetlen páros lett volna. A következő öt évben mindent megnyert volna. Bal kézzel! Unalmas korszak lett volna. A Williamsszel később Hill és Villeneuve is világbajnok lett, pedig minden tiszteletem az övék, de a közelében sem voltak Ayron gyorsaságának. Számomra Piquet, Lauda, Prost és Schumacher fölött áll. Lewis Hamilton az első versenyző, akit azonos szinten látok vele.”


Formula 1 Grand Prix Race Day.


„Nagyon fáj, hogy egy közeli barátot veszítettem el. Az első pillanatban azt kérdeztem magamtól, maradjak-e. Ami Ayrtonnal történt, az velem is éppúgy megtörténhetett volna. Talán már korábban is. Nála erre senki sem számított, érinthetetlen volt. Ezért is éreztem úgy, mintha a nap zuhant volna le az égről. Két napon át gondolkodtam, aztán újra autóba ültem. Nem volt olyan nehéz. A versenyzés volt a szenvedélyem. És Ayrton abban halt meg, amit a legjobban szeretett csinálni.”


„Az ember ezzel vigasztalódik, így győzi le a félelmét. Amikor történik valami, az mindig a hátramaradók számára rossz. Én tudom ezt. Egy versenyző vállalja ezt a kockázatot. Lehet mondani, hogy ez nem helyes. Lehet azt mondani, hogy ez egoizmus. De ilyenek voltunk. Ez volt a mi életünk.”