Az akkor már rutinos Lauda két évig volt a fiatal Prost csapattársa a McLarennél, ahol ez alatt az időszak alatt mindketten egy-egy bajnoki címmel gazdagodtak (az 1984-ben ért fel a csúcsra, márkatársa pedig 1985-ben). A francia ezeket most pályafutása legszebb éveiként jellemezte, miközben kiemelte, rengeteget tanult riválisától.

„A Forma–1 világa szegényebb lett egy karakterrel, egy úriemberrel” – nyilatkozta Prost az egykori ellenfél, tanítómester és barát halálhíre kapcsán. „Vannak bajnokok, vannak, akik különböző díjakat nyertek, mi pedig most elveszítettünk egy úriembert, aki sohasem panaszkodott, semmire az élete során. Nem panaszkodott a balesete miatt, és az állapota miatt sem, és eközben mindig nyert! Hihetetlenül szomorú vagyok, a halálhíre sokkolt engem.”

„Ez az érzés sokkal mélyebb, mint gondoltam volna. Nagyon sokat jelentett nekem, hiszen vagy 40 évig szerepet játszott az életemben. Amikor érdeklődni kezdtem az F1 iránt, két példaképem volt: Jackie Stewart és Niki, aki mellett aztán két évet is eltölthettem. Ez a két év volt a legszebb és a legjobb egész pályafutásom során” – hangsúlyozta.

Niki Lauda (Fotó: McLaren)

„A legragyogóbb időszak volt ez. Felváltva arattunk sikert a McLarennel – ő ’84-ben nyert, és pedig ’85-ben – de mindenekelőtt egy nagyon szoros barátság jött létre kettőnk között abban az időszakban. Megtanította, hogyan álljak hozzá a dolgokhoz. Amikor nem éreztem jól magam egy vereség után, megmutatta, hogyan kell túllépni ezen. Vele viszkiztem először 1984-ben, hogy kitisztítsam a fejem. Megtanította, hogyan kell elhatárolódni. Ez volt az ő filozófiája” – folytatta.

Tegnap a Prost által megnevezett másik példakép, Jackie Stewart is megemlékezett Laudáról, akit minden idők egyik legjobb autóversenyzőjének tart, bátorságát pedig, amiről kis híján végzetes balesete után tett tanúbizonyságot, egyedülállónak nevezi. „Niki elképesztően bátor volt, én ilyet korábban sosem láttam még” – kezdte a skót legenda.

„Azután az óriási baleset után hat hét kellett csak, hogy visszatérjen” – utalt az 1976-os Német Nagydíjon elszenvedett égési sérülésekre, és arra, hogy Lauda röviddel a kis híján végzetes bukás után ismét ott volt a versenypályán. „Emlékszem, amikor felvette a sisakját, még láthatóak voltak a sebei. Arra gondoltam, így nem helyes beülni az autóba, tudva, mennyire ráz az a pályán, ráadásul a világ egyik leggyorsabb pályáján voltunk, Monzában. Elképesztően bátor dolog volt, hogy ott akkor sisakot hózott. Az időmérőn pedig 5. lett!”

„Amikor visszatért a garázsba, és levette a sisakot, láttam, hogy vérzik. Másnap így is versenyezett! Elképesztően bátor ember volt. Bátran vészelte át ezt a balesetet. Nemcsak minden idők egyik legjobb versenyzőjeként fogunk emlékezni rá, hanem minden idők egyik legbátrabb versenyzőjeként is. Niki Laudára örökké emlékezni fogunk!” – hangsúlyozta.

Niki Lauda és Jackie Stewart (Fotó: XPB)