Újabb pofont volt kénytelen szó nélkül eltűrni a Ferrari. A monacói időmérő edzésen ismét bottal üthették a két Mercedes nyomát, ezúttal ráadásul a harmadik rajthelyre sem volt sok esélyük, mivel Max Verstappen magabiztosan vitte el az orruk elől a pozíciót Red Bulljával. Sebastian Vettel egyetlen állva maradt ferrarisként 8 tizedmásodperces hátránnyal zárt a 4. helyen, mintegy megerősítve, nem alaptalanul féltették őket a lassú kanyaros utcai pályától.
A leintést követően Vettelnek föltették a kérdést, autója versenyképességét látva nem érzi-e úgy, hogy a csapat cserbenhagyta őt. „Cserbenhagyni? Ki? Az én csapatom?” – kérdezett vissza csodálkozva. „Nem érzem úgy, hogy a csapatom csalódást okozott volna, vagy cserbenhagyott. Fantasztikus munkát végeztek, hogy az autót rekordidő alatt felkészítették az időmérő edzésre azok után, hogy délelőtt én hagytam cserben őket!”
Ezzel a harmadik szabadedzésen elkövetett hibájára utalt, melynek során az első kanyarban orral a falba csúszott, megrongálva Ferrarija bal elejét. Szerelői valóban remek munkát végeztek, már az időmérő rajtja előtt készen állt az autó, így a Q1 indításakor egyből kihajthatott a pályára. A balesetével szinte a teljes utolsó szabadedzését elveszítette, így kicsit rendhagyó módon alakult a programja: egy 10 körös etappal, óvatosan, de fokozatosan gyorsulva kezdte az időmérőt, hogy visszarázódjon.
Az önbizalom és gyakorlás hiánya sosem jön jól egy monacóihoz hasonló utcai pályán, így adta magát a kérdés, többre is vihette-e volna, ha nincs a baleset. „Nos, nem hiszem, hogy a ma délelőttnek bármi köze is lenne ehhez, ezt be kell ismernünk” – hárította ezt a fölvetést is. „Nem is szeretném erre fogni. Délután az első két kör nyilván kell ahhoz, hogy visszanyerd az önbizalmad és elkapd a ritmust, de már elég sokszor versenyeztem itt, szóval ez nem volt probléma.”
Vettel időmérője azért távolról sem alakult simán. Egyrészről kétszer is érintette a falat gyorskörein. A Q3-as utolsó kísérletét például a Tabac-ból kigyorsítva törtét csattanás tette tönkre – ennek is köszönhető, hogy ilyen nagy lett a lemaradása a végén.
De már a Q1-e is izgalmasabb volt, mint szerette volna. Amikor az első etapja végén a boxba hajtott, már a 14-15 helyen állt, és másfél perccel a leintés előtt már a kiesést jelentő 17. idő volt csak az övé. Nagyjából tíz másodperce volt még, amikor friss gumikon megkezdte az utolsó mért körét, mellyel a legjobb időt autózva jutott tovább. Éppen a boxban hagyott csapattársát, Charles Leclerc-t kiütve ezzel.
A monacói kiesése kapcsán újra a kritikák kereszttüzében áll a Scuderia, hiszen versenyzőjük egyértelművé tette, a mérnökök totojáztak annyit, hogy már nem volt módja javítani. Vettel azonban megvédte kollégáit. „Nem fair most kritizálni a csapatot. Az első edzésrészben a pálya többet gyorsult, mint amire számítottunk. A végén emiatt lett mindenki még sokkal gyorsabb. Ezek után természetesen szoros volt, és helyes döntés volt, hogy föltettük az új gumikat, majd mentünk is ki újra” – mentegette az övéit a kiszámíthatatlan gyorsulásra hivatkozva.
Mint mondta, egy ilyen kiesés, sajnos benne van a pakliban, az ő fő problémájukat szombaton azonban az autójuk lassúsága jelentette. „Bajlódtunk a gumik munkára bírásával. Ilyenkor egyszerűen nem kapod meg azt az érzést, amire vágysz, amire szükséged van. Főleg az első gumik nem működtek ma” – ecsetelte. „Mélyebbre kell ásnunk. Már most is kezdjük megérteni a dolgot, amennyire lehet, és ez valamikor működik is. Charles például délelőtt elégedett volt az autóval, és abban a kevés körben, amim volt, én is. De a délután nem egészen alakult így. Most ez van, el kell fogadnunk, még ha nehezünkre is esik.”
„Nagyon nehezen boldogulunk a gumikkal. Nagyon sok dolgot kipróbálunk, van, hogy úgy tűnik, működik, aztán máskor mégsem. Egyszerűen nagyon nehéz megérteni ezt a gumit. Főleg az elsőkkel szenvedtünk. Szerintem másoknál másképp van, náluk természetesebb az egész. Nekünk nehezünkre esik működtetni őket. Hol kiesünk a tartományból, hol belekerülünk, de nem egészen értjük, miért. De ha az autónk összességében jobban működne – ami még nem áll fönn, de már dolgozunk rajta –, akkor a gumikkal is könnyebben boldogulnánk. Egy ördögi körben vagyunk, és emiatt van az a helyzet, hogy utólag mindig kritizálnak minket, és efféle kérdéseket tesznek föl.”
Ebből a helyzetből csak egy kiút lenne: a siker. Ettől viszont a Ferrari továbbra is igencsak távol áll.