Vettel: Ez már nem az a sportág, amibe beleszerettem

Csalódott volt az igazságtalan és eltúlzott büntetése miatt Sebastian Vettel, de rámutatott, az esete csak annak bizonyítéka, hogy beteg a Forma–1.

Sebastian Vettel (Fotó: XPB)

Lehetett volna akár a sport ünnepe is a Kanadai Nagydíj. A sok egyoldalú, már rajtnál eldőlt Mercedes-győzelem után lehetőség adódott arra, hogy az F1 kedvelői láthassák a jelenkor két legsikeresebb bajnokának nyílt összecsapását, kivételes módon nagyjából azonosan gyors autókkal. A csatájuk meg is volt, ám a mai F1-re oly jellemző módon mégsem ez szolgáltatta a beszédtémát, hanem egy erősen vitatható büntetés, a mögötte álló túlbuzgó szabályozás, valamint a szabálykönyvhöz rögeszmésen ragaszkodó rendszer, amely elvakultságában sokszor nélkülöz minden józanészt.


Többek között ezen érveket hozta fel a csalódott és dühös Sebastian Vettel a futamot követő sajtótájékoztatón, amelyen talán minden eddiginél nyíltabban beszélt arról, mennyire nem tetszik neki, amerre a Forma–1 tart, és amilyenné a sorozat az utóbbi években vált.


Vettel mindenekelőtt elárulta, nem véletlenül nem állt be autójával a kijelölt helyre, s hagyta faképnél az interjúra váró Martin Brundle-t a versenyt követően. Egyszerűen részt sem akart venni az eredményhirdetésen, annyira igazságtalannak érezte az FIA döntését. Aztán meggondolta magát. „Nem akartam csatlakozni semmihez. Mérges és csalódott voltam, és szerintem mindenki érti, hogy miért. De tisztelem a show-t, Lewist és Charles-t, valamint a Mercedes képviselőjét a dobogón. Nem ez volt az a hely, ahol lenni akartam, abban a pillanatban csak el akartam tűnni onnan. Nem szabad akaratomból mentem oda, muszáj volt” – tette egyértelművé.




Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA) Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA)


Aztán ezek után higgadtan nyilatkozgatott és játszotta tovább a kötelező szerepet, amit minden verseny után. És közben elmélázott azon, hogy mivé változott a királykategória, s mennyire idegennek érzi magát az aktuális korszakában. „Arra gondoltam, hogy igazán szeretem a versenyzést. A hagyományok híve vagyok, és szeretek visszatekinteni a régi időkre, a régi autókra, a régi versenyzőkre. Megtiszteltetés találkozni a hőseiddel. Ezt nagyon szeretem. És azt kívánom, bárcsak azt csinálhatnám, amit csinálok, de az ő korszakukban, és nem ma!”


Úgy érzi, az F1 ma kényszerből őszintétlen, és a sok szabálya miatt teljesen elrugaszkodott a természetességtől. „Ez nemcsak erről a döntésről szól. Elég csak meghallgatni, hogyan beszélünk a rádióban manapság: mint valami hivatali nyelv. És ez nincs rendjén. Szabad kéne, hogy legyen azt mondanunk, amit gondolunk. De nem szabad. Ilyen tekintetben nem tetszik, ahol a sport ma tart. Itt ez a nyelvezet: ’előnyre tettem szert’, ’nem tettem szert előnyre’, ’elkerültem a körülményeket’ – ez így nincs jól. Nem arról szól, amit az autóban csinálunk.”


„Ez versenyzés, józanész. Ha veszély van a pályán, lelassítasz. Természetellenes padlógázon maradni, és belehajtani a másik autóba, majd azt mondani, nincs rendjén, hogy ott volt az autó. Én visszatértem a pályára, Lewisnak meg reagálnia kellett erre. nem tudom, mennyire volt közel. A visszapillantóba néztem, ő ott volt, de szerintem ez versenyzés. És a régi Forma–1-ből a versenyzők és a lelátón lévő emberek is egyetértenének azzal, hogy ez része a versenyzésnek. De ma nem az. És ez nekem nem tetszik.”




Sebastian Vettel (Fotó: XPB) Sebastian Vettel (Fotó: XPB)


„Ma mindannyian úgy beszélünk kicsit, mint az ügyvédek, hivatalos nyelven. Ez elveszi a karakterét az embereknek és a sportágnak is. Ez már nem az a sport, amibe beleszerettem, amikor gyerekként néztem.”


Végül hangsúlyozta, csalódottsága nem önmagában a kanadai eredménynek szól, de még csak nem is annyira magáról, mint inkább a sportág általános helyzetéről. „Ez ma nyilvánvalóan fáj nekem, mert befolyásolta a versenyem eredményét, de ez egy sokkal átfogóbb jellegzetesség. Én holnap fölkelek, és csalódott leszek. Lewis és én tiszteljük egymást, és már nagyon sok mindent elértünk ebben a sportágban. Mindketten hálásak lehetünk a helyzetünkért. Egy győzelemmel több vagy kevesebb? Szerintem ez semmin sem változtat nálunk. De az nem tetszik, hogy ilyen gyakran halljuk ezt a sok panaszkodást és hasonlókat.”