Aztán közbelépett Schumacher…

A Ferrari legnagyobb sikereinek letéteményese, Jean Todt elismeri, maga is többet várt korábbi csapatától, ám figyelmeztetett, az eredménytelenség miatti nyomás most éppúgy nem törheti meg a formálódó istálló lendületét, ahogyan a Schumacher-éra előtt sem törte...

Michael Schumacher és Jean Todt (Fotó: XPB)

Minden jel arra utal, hogy az idei szezon végén a Mercedes átadja a múltnak a Ferrari rekordját, és zsinórban hatodszor is duplázni fog a bajnokságban. A vörösök Michael Schumacherrel 5 egyéni bajnokságot nyertek, csapaként pedig 6-szor értek föl a csúcsra, vagyis Lewis Hamiltonéknak 2019-cel várhatóan eggyel több címük lesz. Az idény persze még nem ért véget, ám igazi csodára lenne szükség ahhoz, hogy a tökéletesített gépezetként működő csillagosok elbukják ezt a szezont.


A Ferrari korábbi sikercsapatát csapatfőnökként irányító, jelenleg már az FIA elnökeként dolgozó Jean Todt szerint nem lenne érdemtelen a rekorddöntés, mivel a Mercedest ő dominánsabbnak érzi, mint az ő Ferrarija valaha is volt a 2000 és 2004 közötti időszakában. „A Mercedes erősebb. Akkoriban a Ferrari győzelmei nem voltak ennyire megjósolhatók. Ma az számít meglepetésnek, ha nem a Mercedes nyer” – állapította meg a francia a Le Journal Dimanche című lapnak adott interjúban. „Ehhez jön még, hogy az autók sokkal megbízhatóbbak, ami csökkenti a kiesések számát. Ugyanakkor ez jó az autógyártás szempontjából. Az autóversenyzés egy show, de egyben egyfajta laboratórium, tesztpad is. Innen nézve ez jó. Az F1 hibriddé vált, a Forma–E száz százalékig elektromos, a sportban érdekelt autógyártók miatt ennek így is kell lennie.”


Az F1 valóban sokat változott, ám az utóbbi években kialakított, az autógyártói szemléletmódot középpontba helyező keretrendszer nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a Mercedes ennyire bebetonozhatta uralmát. Helyzetüket tekintve (kivételezett státuszuk révén hatalmas bónuszokat kapnak, egyszerre motorgyártók és karosszériagyártók, mögöttük egy nagy, minden pénzt megadó autógyárral) egyedül a Ferrarinak lenne lehetősége hasonló szint elérésére, ám ők 2014-ben felkészületlenül vágtak neki az új érának, és lemaradásukat azóta is hiába próbálják ledolgozni.


Todt elismeri, többet várt a volt csapatától a mostani idényben. „A Mercedes újra dominál, de azért nem hibáztathatjuk őket, hogy túl jók. A többi csapattól kell elvárnunk, hogy válaszoljanak. Sokakhoz hasonlóan magam is arra számítottam, hogy szorosabb lesz a csata a Ferrarival, de ők nem tudják, hogyan ültessék át a gyakorlatba a győzelmi lehetőségeiket” – fogalmazott.




Ross Brawn és Jean Todt (Fotó: xpbimages.com) Ross Brawn és Jean Todt (Fotó: XPB)


A vörösöket szokás az összeszedettség hiánya, a stratégiai hibáik, a nem túl jó hatékonyságuk miatt kritizálni, sikertelenségük pedig óhatatlanul is zúdítja a nyakukba a támadásokat. Todt jól ismeri e helyzetet, hiszen 1993-as kinevezése után a gárda a legnagyobb mélypontokon ment keresztül, mielőtt elkezdett volna megerősödni és sikeressé válni. Szerinte fontos elválasztani a sikertelenség miatti kellemetlen hangulatot a csapatépítés valós állásától. „Nem tisztem ítélkezni, hiszen mindenkinek, aki a fotelből figyel, más lehet a véleménye. De a Ferrari nincs három másodperccel lemaradva, nagyszerű autójuk van, két nagyszerű versenyzőjük. Csak egy kicsi valami hiányzik, kilencvenöt százaléknál járnak. A lemaradásuk technikai jellegű, nem a nyomással kapcsolatos. De a nyomás növekszik, amikor stratégiai döntéseket kell meghozni, vagy csapatutasításokat kell kiadni a versenyzőknek.”


Saját példájával viszont szemléltette, igenis megéri kitartani, s ellenállni e nagy nyomásnak. „Visszamehetünk több mint huszonöt évet, amikor 1993 júliusában megérkeztem a csapathoz. Előre mondtam, hogy a helyrehozatal, az újjáépítés fázisa fog következni. Alain Prost figyelmeztetett: »Ne menj oda, mert két évnél tovább nem maradsz!« És valóban kemény volt. Amikor esténként hazatértem, gyakran elmélkedtem azon, vajon a következő reggelen még mindig a pozíciómban leszek-e… De kitartottam. Aztán Michael Schumacher érkezése után volt, aki a fejemet akarta, mert lassan jöttek az eredmények. Michael viszont bedobta a saját felmondása lehetőségét, és kicsit mindenki lenyugodott. Mert ha én nem számítottam még jó viszonyítási pontnak, ő az volt” – mesélte, hogyan állt ki mellette az akkor még csak kétszeres világbajnok sztár, megteremtve ezzel a Ferrari mindennek ellenálló magját, mely sikereik alapja volt.


E felemelkedést a mai csapatfőnök, Mattia Binotto még alacsonyabb beosztásokban, de maga is átélte. Nem véletlenül hangoztatta a közelmúltban adott interjúiban, hogy épülő csapatuk jelenleg ugyanabban a fázisban jár, mint a „Schumacher-csapat” 1996 és 1997 táján, a nagy sikerek „előestéjén”. Binotto úgy érzi, eddig képesek voltak tartani magukat a Todt által említett módszerhez, és ki tudták zárni a nagy nyomást. „Képzelhetik, mekkora nyomás van rajtunk! Mindenki azonnali válaszokat, azonnali győzelmeket vár tőlünk. De mi annyira el vagyunk foglalva a feladatunkkal, hogy alig érzékeljük ezt a nyomást. Tapasztalatból tudom, a stabilitás és a folytonosság most a legfontosabb. Idő kell a lemaradásunk ledolgozásához, és csakis akkor sikerülhet, ha kizárólag magunkkal foglalkozunk” – nyilatkozta Todt utódja.