Vettel elveszett varázserejének nyomában

Válságban Sebastian Vettel. Kritizálják, hibáztatják, temetik, pedig szenvedésében és Charles Leclerc-rel szembeni gyengélkedésében benne van a Ferrari is. Így lehetetleníti el a helyzetét a 2019-es autója és annak fejlesztési iránya!

Sebastian Vettel (Fotó: Ferrari)

Sebastian Vettel nagyot csattant. Ismét. Egyszerűen felöklelte Max Verstappent Silverstone-ban. Az ő hibája volt, maga sem tagadta, a büntetést is megkapta érte. Na meg az előre megjósolható kritikaáradatot is a nyakába. Újabb baklövése láttán a szélsőséges véleményt vallók is hangosabbá váltak, és bizonygatni kezdték: Vettel nemhogy elfelejtett, talán sosem tudott igazán jól vezetni, sosem volt igazi klasszis, négy bajnoki címét, 52 futamgyőzelmét és 56 pole pozícióját pedig az igazi zsenitől, Adrian Neweytól kapta ajándékba, díszdobozba csomagolva, masnival átkötve...


A kevésbé elfogultak, az F1-et ennél jobban ismerők és értők persze tudhatják, ez a sportág nem így működik, soha nem is működött így, egy korábban klasszishoz méltó teljesítmények sorát bemutató négyszeres világbajnokot nem lehet csak úgy egy pszichológiai szempontból gyenge amatőrnek minősíteni. Vannak, akik szerint Vettel fölött egyszerűen csak kezd eljárni az idő. Itt vannak a nyakán a nála az utóbbi hetekben, hónapokban meggyőzőbb teljesítményt nyújtó fiatalok, Max Verstappen és Charles Leclerc, akik éles kontrasztot alkotnak vele legutóbb: míg Vettel bakot lőtt, ők az utóbbi évek legszínvonalasabb csatájával szórakoztatták a közönséget.


David Coulthard a silverstone-i csattanás után a Mercedesszel három évre visszatérő Michael Schumacherrel állította párhuzamba Vettelt, mondván, a hétszeres bajnok is sok hibát követett el abban az időszakban, és ő is többször hajtott bele ellenfeleibe, mert rosszul mérte föl a helyzetet (pl. 2012-ben Barcelonában és Szingapúrban). Hogy Vettelt lehet-e egy három év kihagyás után, 40 fölött visszatérő bajnokhoz hasonlítani 32 esztendősen, az kérdéses. A párhuzam egyvalamiben mégis megállja a helyét: mindkét német úgy erőltette a bajnoki mentalitás részét képező agresszivitást a bakijai során, hogy közben messze nem volt a sikereik idején tapasztalt komfortzónájában. Többet akartak annál, amire lehetőségük volt, és ami korábban naggyá tette, az ilyen körülmények között néha szinte bolondnak állította be őket.


Schumacher élversenyzőként próbált a középmezőnyben küzdeni, neki nem ízlő, középszerű autókkal, és leginkább ettől érződött sok esetben „nem oda valónak”. Vettelnél most valami hasonló kezd kirajzolódni, csak kicsit más háttérrel: ötödik évét kezdte a Ferrarinál, de nem az előrelépést tapasztalja, hanem a visszaesést, ráadásul a pozícióját is okkal érzi gyengébbnek Charles Leclerc érkezésével.




Michael Schumacher barcelonai ütközése Bruno Sennával a monacói pole-jába és győzelmi esélyébe került 2012-ben (Fotó: XPB) Michael Schumacher barcelonai ütközése Bruno Sennával a monacói pole-jába és győzelmi esélyébe került 2012-ben (Fotó: XPB)


Az alapprobléma: ez a Ferrari nem Vettelé


Leclerc silverstone-i harmadik helyével már 3 pontra megközelítette Vettelt az összetettben, és ha így folytatja, esélye nyílhat a német év végi legyőzésére is. Házon belüli vereséget Vettel eddig csak egyszer szenvedett az F1-ben: 2014-ben Daniel Ricciardóval szemben.


Angliában azt nyilatkozta, mostani helyzete egyáltalán nem hasonlít az akkorihoz, pedig a párhuzam több szempontból is nyilvánvaló. Mindkét esetben egy fiatal tehetség lett az új csapattársa, aki számára még az az autó is nagy előrelépést jelentett egy középcsapat után, amit Vettel a korábbiakhoz képest visszalépésnek érzett. És mindkét esetben voltak olyan körülmények is, amik rossz hatással voltak a motivációjára, a hangulatára. 2014-ben az akkor bevezetett hibridtechnológia nem tetszett neki, és a csapata formája is hanyatlott a gyenge Renault-miatt. Most a kanadai büntetés és az első győzelme elszalasztása szeghette kedvét, emellett a Ferrari visszaesését és rosszul megválasztott autókoncepcióját látva azt is tudhatja, hogy ezt az évet is le kell majd írnia, miközben az ideje fogytán.


Van azonban egy további közös pont is 2014-gyel: akkor ugyanúgy nem bízott az autójában, mint most, mégpedig hasonló ok miatt: az akkori Red Bull ugyanúgy nem feküdt a stílusának, mint az idei Ferrari. Vettelt öt éve az elektronikus fékrendszer bevezetése, az új motor más vezethetősége, valamint a befújt diffúzor betiltásával lecsökkent hátsó leszorítóerő vetette vissza. Most meg a Ferrari SF90-es aerodinamikai karaktere és hiányosságai.




Sebastian Vettel (Fotó: Batchelor / XPB Images) Sebastian Vettel 2014-ben élt már meg hasonló nehézségeket (Fotó: XPB)


A harmónia már év elején sem volt meg, de az utóbbi hetekben szembetűnően romlott a helyzet, Silverstone pedig megmutatta, miben gyökeredzik a problémája.


Vettel az időmérő edzésen csúfosnak mondható vereséget szenvedett Leclerc-től: 0,6 másodperccel lassabbnak bizonyult nála. „A Beckettsben húsz kilométer/órával lassabb voltam Charles-nál. Csak ott két tizedet veszítettem, miközben a normál különbség legfeljebb nyolc század lehetne. És egy körön is nagy a különbség, a versenyen nagyjából egy szinten vagyunk” – értetlenkedett a kvalifikációt követően.


A különbség mellett azt sem értette, hogyhogy nem tudott gyorsulni a Q3-ban lágy gumin a Q1-es, közepes gumis köréhez viszonyítva, de azt sem, miért csak egy körön áll fenn a problémája, miközben versenytempója jó. „Nem igazán van válaszom, hogy őszinte legyek” – mondta időmérős gyengélkedéséről. „Az autót a versenyen sokkal jobbnak éreztem. Nem változtattunk rajta semmit, nem is szabad. Szombaton képtelen voltam kihozni belőle az extra teljesítményt, míg a versenyen természetesebb volt, nem is kellett gondolkodnom rajta. Jobban bíztam a gumikban és mindenben. Főleg az első etap sikerült igazán erősre.”




Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA) Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA)


A Ferrari úgy fejleszt, hogy ront Vettel helyzetén


Hogy Vettelre újabb nehéz hétvége vár, annak már pénteken voltak jelei Silverstone-ban. A Jordan-csapat korábbi technikai igazgatója, az Autosport magazin szakértője, Gary Anderson a pálya szélén figyelve már a szabadedzéseken megállapította, Vettel nem boldogul a Ferrarival, amiből Leclerc sokkal többet képes kihozni. „Ahogy a Brooklandsnél figyeltem őket pénteken és szombaton is, látszott, hogy Leclerc erőlteti az autót. Amikor levette a lábát a fékről, és a gázba taposott, azt keményen tette. Vettel ezzel szemben mintha csak délutáni sétakocsikázáson lett volna. Azt mondta, nem elégedett az autótól kapott érzéssel, de látható volt, hogy nem is viszi el úgy a határig, mint a többi élmenő, Hamilton, Bottas, Leclerc vagy Verstappen.”


Ez a visszafogottság nem az öregedés jele volt nála, hanem a bizalomhiányé. Vettel Ausztrália óta hiányolja a téli teszteken még megkapott érzést az autójától, és Kanada után ez csak fokozódott. Az egybeesés nem véletlen, és aligha van köze a montreali büntetés lélektani hatásaihoz.


A Ferrari Franciaországtól kezdett el dolgozni azokon a fejlesztéseken, melyekkel autója idei hiányosságait próbálja rendezni. Az SF90-es aerodinamikai koncepciója egyre nyilvánvalóbban tévút: kifelé elvékonyodó első szárnyuk nem termel elegendő leszorítóerőt ahhoz, hogy a kanyarokban fölvegyék a versenyt a riválisokkal. Ez csapdába ejti a csapatot, mivel gépük erőteljesen tolja az orrát a kanyarokban, lassan, komótosan fordul, vagyis alulkormányzott. Ezt kompenzálandó a mérnökök próbálták növelni az elülső leszorítóerőt, ami viszont gyengítette az autó hátsó részét. És pontosan ez gyengítette le Vettelt is.




v Lehet, hogy az extrém irányt követő első szárny nemcsak a Ferrari, Sebastian Vettel idei évét is megpecsételte... (Fotó: MTI/EPA)


A folyamat Silverstone-ban tisztán megfigyelhető volt, köszönhetően a Ferrari gumigondjainak. A pénteki szabadedzéseken a vörös autók agresszíven nyírták az első abroncsokat. A csapat érzékelte, ebből nagy baj lehe vasárnap, ezért szombatra változtatott. Növelte az elülső tapadást, hogy tovább életben tudják tartani az elsőket. Puhábbra hangolták a futóművet is, ám ezzel rontották a kigyorsítást, idegesebbé, instabilabbá tették a hátsó részt.


Leclerc ezt eltérő vezetési stílusából adódóan képes volt kezelni, talán még feküdt is neki. „Pénteken egészen rossznak tűnt a helyzet. Főleg az első részével volt nagy problémánk, de ezt az időmérőre kezelésbe vettük” – mondta elégedetten a pole-tól csak 7 századdal elmaradó monacói.


Vettel viszont ugyanezen változtatástól vált elveszetté. „Nem érzem az autó hátulját. Elfordulásnál nem bízom az autó hátuljában” – panaszkodott az időmérő után.


Elvett varázserő


Vettelnek nagy szüksége van az autó stabil hátsó részére ahhoz, hogy ki tudja bontakoztatni képességeit. Erre hagyatkozik a fékezésnél, ez kell neki ahhoz, hogy nagy tempót tudjon vinni a kanyarok csúcspontjáig, hogy aztán a lehető legagresszívebben, e hátsó stabilitásra alapozva gyorsíthasson ki. Mivel a csúcsponton hirtelen irányt vált, nála nem fér bele a hátsó rész megcsúszása. A Motor Sport magazin szakírója, Mark Hughes e stílus kapcsán úgy fogalmazott: „Ez az, ami leginkább elkülöníti Vettelt a többiektől. Az a képesség, ami lehetővé tette számára, hogy mindenki másnál többet hozzon ki a befújt diffúzoros autókból.”


A 2010 és 2013 közötti időszakban ez a módszer tette igazi varázslóvá Vettelt a kipufogógázokat a diffúzor hatékonyabbá tételére használó Red Bull-lal. Több 2013-as versenye igazi mestermunka volt, a szingapúri győzelme után még olyan is volt (Giancarlo Minardi), aki annyira nem hitt a szemének, hogy titkos kipörgésgátló használatával „vádolta meg” a Red Bullt.




Akkor még más idők jártak: a 2013-as szingapúri győzelem Sebastian Vettel egyik mestermunkája volt a befújt diffúzorral (Fotó: XPB) Akkor még más idők jártak: a 2013-as szingapúri győzelem Sebastian Vettel egyik mestermunkája volt a befújt diffúzorral (Fotó: XPB)


Csakhogy az idei Ferrari, valamint a csapat Franciaországtól vett fejlesztési iránya megfosztja Vettelt e varázserejétől.


„A Ferrari alulkormányzását egyes versenyzők szeretik, mások meg együtt tudnak élni vele, de Vettel sosem tartozott közéjük” – állapította meg Gary Anderson. „A befújt diffúzorok idején ő egy igazi mester volt. A kanyar bejáratánál az autó hátulja mindig mozgott, de tudta, hogy mihelyst a gázra lép, jönni fog a hátsó tapadás. Szóval megvolt neki az autó eleje a kanyar bejáratához, a hátulja a kanyar kijáratához, az egyensúlyt pedig a gázpedállal kapcsolgatta és irányította.”


Anderson emlékeztetett, a kipufogógázzal befújt padlólemez kezdetben nem mindig működött a Red Bullnál sem, és amikor így volt, Mark Webber jobban boldogult az autóval. A Vettellel vívott csatájuk ekkor volt igazán szoros. Az ausztrál visszavonulásakor elismerte, ő sosem tudott olyan jól alkalmazkodni ehhez a technológiához, mint Vettel.


Aztán eljött 2014, a kipufogó középre, a hátsó szárny alá került, a befújt diffúzorok kora leáldozott, és Vettel az első évben szenvedni kezdett. Egy módszert és stílust tökélyre fejleszteni nem kevés munka, és miután az „elavulttá válik”, minél nagyobb mestere volt valaki ennek, annál nehezebb lesz számára váltani. Ez a nehézség pedig akkor válik igazán szembetűnővé, ha valaki tehetséges érkezik melléd, aki megmutatja, jobban is lehet alkalmazkodni. 2014-ben ez a viszonyítási pont Ricciardo volt, idén Leclerc az.


„Vettel kétségkívül egy első osztályú versenyző, de szüksége van egy olyan autóra, ami illik hozzá. 2014-ben, amikor Ricciardo ellen küzdött a Red Bullnál, már nem volt semmilyen befújt diffúzoruk, és Ricciardo volt a jobb” – emlékeztetett Anderson, aki szerint most Leclerc jelenléte is ugyanerre a hiányosságra hívta föl a figyelmet. „Vettel viszont mintha nem fogadná el, hogy neki kellene alkalmazkodnia. De úgy vélem, a Ferrari felelőssége is segíteni őt, úgy fejleszteni az autót, hogy csökkenjen annak alulkormányzásra való hajlamossága” – állapította meg.




Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA) Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA)


Cserbenhagyásból lecserélés?


És ezzel el is érkeztünk egy másik problémához. Mivel Vettel nyilvánvalóan nem tud olyan jól alkalmazkodni, talán lehet azt mondani, ilyen szempontból nincs azon a szinten, mint mondjuk az éppen alkalmazkodóképességéről híres Fernando Alonso volt. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Ferrarinál töltött ötödik szezonjában hogyan fordulhat elő, hogy a csapat egy stílusának ennyire idegen fejlesztési irányt követ. Ennyi idő alatt egy csapat-versenyző kapcsolatnak már inkább tökélyre kéne fejlődnie, ahogy megfigyelhető volt Vettel és a Red Bull esetében, vagy mosanság Max Verstappen és a Red Bull, illetve Lewis Hamilton és a Mercedes kapcsolatában.


Nico Rosberg is erre a problémára irányította rá a figyelmet Angliában honfitársa szenvedése láttán. „A Ferrari nem végez elég jó munkát, nem adja meg számára azt az autót, amiben otthonosan tudja magát érezni. Ez nagyon nehéz időszak Vettel karrierje szempontjából, főleg úgy, hogy Leclerc ennyire gyors” – állapította meg, hozzátéve, a négyszeres bajnokot szerinte is a Ferrari idei aerodinamikai koncepciója és a gyengélkedésre adott válaszreakció ejtette kelepcébe.


Az olasz szakíró, Pino Allievi szerint egy bajnoki címre törő csapatnál ilyesmi nem fordulhatna elő. „Minden, ami Vettellel történik, annak köszönhető, hogy a Ferrari nem segít neki. Ha fizetsz évi harmincmillió eurót egy versenyzőnek, a következő feladatod, hogy mellé helyezel valakit, aki elmagyaráz neki bizonyos dolgokat. Vettel egy tehetséges fiú, nem úgy lopta azokat a bajnoki címeket, de pillanatnyilag hiányzik neki valami. A Ferrarinak kezdettől fogva mellé kellett volna állítania valakit, hogy pontosan megértse, hogyan kellene dolgoznia” – vélekedett.




Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA) Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA)


Mark Hughes már a múlt télen fölvetette a most bontakozó forgatókönyv lehetőségét. Miután kiderült, hogy Leclerc a Ferrarinál folytatja, felhívta a figyelmet, Vettelnek elsősorban a stílusuk különbözősége miatt okozhat majd fejtörést a monacói. Ő ezt a Scuderia múlt évi autójának sajátosságaira alapozta, melyek szerinte már akkor sem kedveztek minden pályatípuson a németnek, akit több alkalommal is ezért szorongatott úgy meg Kimi Räikkönen. Ő már akkor azt írta, Vettel csak abban az esetben fogja tudni állni a fiatal tehetség ostromát, ha a Ferrari ízlésének megfelelő autót biztosít számára. Ez viszont nem történt meg, sőt!


És ez a tendencia rossz hír Vettelnek. Miközben Hamilton és Verstappen egyre nagyobb egységet alkot csapatával, a Ferrarival ők nem összecsiszolódni látszanak, inkább kezd egy szakadék nyílni közöttük. Amit most Leclerc csak még szélesebbre tágíthat.


A Mercedes már talált jó módszert az autó egyensúlyának megteremtésére. Anderson szerint a kormányuk elforgatásával képesek kanyartípusoktól függően előre vagy hátra vinni az aerodinamikai terhelést. „Amikor jobban elfordítják a kormányt, az aerodinamikai terhelés előre tolódik, növelve az első tapadást. Amikor a Ferrari jobban elfordítja a kormányt, az autó csak még alulkormányzottabbá válik. A nagyobb elfordításra a lassabb kanyarokban van szükség, ahol a Mercedes hátulja élénk. Vettel kezében a Ferrari viszont csak alulkormányzástól szenved” – elemezte a helyzetet.


Ausztria óta úgy tűnik, a korábban hasonló gondokkal küzdő Red Bull is áttörést ért el, köszönhetően módosított első szárnyának, amivel megnyugtatták az RB15-ös hátsó részét. Autójuk hirtelen megtanult bánni a gumikkal is.




Charles Leclerc és Max Verstappen (Fotó: XPB) Charles Leclerc és Max Verstappen (Fotó: XPB)


A Ferrari itt még nem tart, ám Mattia Binotto csapatfőnök szerint jó nyomon jár, a fejlesztéseiknek köszönhető előrelépés érzékelhető. Csakhogy ez furcsamód duplán rossz hír most Vettelnek, mivel az irány nem kedvez neki, de kedvez Leclerc-nek. És a monacói jó eredményei nem sarkallják arra a csapatot, hogy forduljanak vissza.


Leclerc Ausztriában azt mondta, az utóbbi hetekben tapasztalt javulása annak köszönhető, hogy új beállítási irányokat találtak. Ő a fejlesztéseikhez is sokkal optimistábban viszonyult, mint az azokat Franciaországban leszóló Vettel. Ugyanarról a folyamatról beszélnek, mégis ellentétesen. Mert az eltérő stílusuk miatt teljesen más oldalról látják a helyzetet. És ez a különbség magyarázhatja azt is, miért van akkora kontraszt Vettel időmérős és versenyteljesítménye között. Az instabil hátsó részt az autó megtankolása és az üzemanyagterhelés kicsit megnyugtatja. Az sem véletlen, hogy Vettel az utóbbi versenyeken az első etapján nyújtott igazán erős teljesítményt, aztán ahogy könnyebbé vált az autója, úgy nyílt szét újra az olló közte és csapattársa között.


A négyszeres bajnok számára a helyzet sok jót nem ígér. A kényszerpályára került Ferrari elkezdte kijavítani az autója tervezésében elkövetett hibáit (vagy legalábbis próbálkozik ezzel), ám olyan módon tette, amivel közben egyre inkább elkanyarodik a Vettel által szeretett iránytól. Kicsit javítottak az autójukon, de jelentősen elrontották bajnokukat.


Ez önmagában persze nem magyarázat Vettel utóbbi hónapokban elkövetett hibáira, ám meghatározó részét képezi a mostani válságának. És egyben baljós előjele is annak, hogy hiába az ötödik közös évük, a Ferrarival való kapcsolatuk valahogy nem akar harmóniává összeállni. Leclerc pimaszul jó formája pedig csak innentől kezd igazán bosszantóvá válni Vettel szemszögéből: a keresett ideális állapothoz, amit Vettel 2013-ra egyszer már megtalált a Red Bull-lal, a Ferrari most akár Leclerc-rel érheti el Vettel helyett. És ha így lesz, akkor hiányt csak Vettel fog érezni, nem a csapata…




Sebastian Vettel (Fotó: Ferrari) Sebastian Vettel (Fotó: Ferrari)