Egy ígéretes csillagát veszítette el a francia autósport a Forma–2-es Anthoine Hubert halálával. Egyike volt azon feltörekvő generációnak, amelynek tagjai közül Charles Leclerc (monacóiként), Esteban Ocon és Pierre Gasly már a Forma–1-ig jutott. Ők hárman a versenyzést is együtt kezdték Hubert-rel, vasárnapi futamgyőzelme után Leclerc is mesélt arról, hogy 2005-ben Magny-Cours-ban a legelső versenyükön is egymás ellen küzdöttek.
Gasly a gyenge évkezdése és a nyári szünetben történt Red Bull-os lefokozása miatt eleve nehéz időszakot él mostanság, ám Huber balesete elmondása szerint a valaha futott legérzelmesebb versenyévé tette a mostanit.
Végül a kilencedik helyen zárta, két pontot gyűjtve a Toro Rossónak. „Biztos, hogy a mostani volt a legérzelmesebb felvezetése egy versenynek, mert huszonkét-huszonhárom évesen nem állunk készen arra, hogy efféle pillanatokat éljünk át, és elveszítsük a legjobb barátainkat. Én ezekkel a srácokkal nőttem föl. Hétévesen együtt gokartoztunk, szobatársak is voltunk, ugyanabban a lakásban laktunk, hat éven keresztül egy szobában. Osztálytársak voltunk. Tizenhárom és tizenkilenc éves koromig együtt tanultam vele, ugyanaz a professzor foglalkozott velünk a magániskolában, amit a szövetségünk működtetett. Még mindig sokkhatás alatt állok” – mesélte Hubert-rel közös múltjáról Gasly.
„Egyszerűen föl sem fogom, annyira gyorsan történt. Borzalmas! Azt tervezem, hogy holnap fölkeresem az Anthoinnal közös összes barátunkat, mert egyikünk sem igazán fogja föl és érti meg, ami szombaton történt. Rendkívül szomorú. Egyszerűen muszáj nem gondolnod rá, máskülönben nem is tudnál versenyezni. Amikor lecsukod a sisakot, és nekivágsz a bemelegítő körnek, már más zónában vagy, más tudatállapotban. De a kockás zászló után egyből visszatér a gondolatodba. Örülök annak, hogy két pontot szereztem.”
Pierre Gasly (Fotó: XPB)Gasly a leintés után együtt örült a futamgyőztes Leclerc-rel, aki Hubert-nek ajánlotta a sikerét. Elárulta, előzetesen beszéltek is arról, hogy ez lenne a tökéletes megemlékezés. „Azt mondtam Charles-nak a verseny előtt: »Kérlek, nyerd meg ezt Anthoine-ért!« Egy évben kezdtünk versenyezni, Charles, Anthoine és én. És Anthoine nyerte meg a Francia Kupát 2005-ben. Olyan sok éven keresztül versenyeztünk egymással, nagyon jól ismertük egymást. Pár évvel ezelőtt Jules (Bianchi), és most Anthoine – a francia motorsport számára ez egy egészen borzalmas hír. Két nagyszerű emberről van szó, elképesztő személyiségekről. Nehéz feldolgozni.”
„A nyári szünetben a biztonságról beszélgettem olyanokkal, akik nem versenyeznek, és úgy voltak vele, hogy az F1 ma már annyira biztonságos, hogy már teljesen más, mint amibe beleszerettünk. Be kell valljam, egyetértettem velük, mert az ilyesmire nem gondol az ember. Amikor az autóban ülök, én biztonságban érzem magam, szinte semmi sem történhet velünk. De ez a tempó visszahoz a realitásba. Mert kétszázas, háromszázas tempónál tehetsz, amit csak akarsz, mindig nagy esély lesz a halálra, és ezt a versenyzőknek el kell fogadniuk. Sajnos a most történtek emlékeztettek mindenkit arra, hogy ez igazán veszélyes sport. Nagyon szomorú vagyok, ő volt az egyik legjobb barátom a versenyzés világából.”