Burján Csaba: „Megnyertünk egy futamot, ez is csak egy volt a sok közül”

A Knoch Viktor, Burján Csaba, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor nevével fémjelzett kvartett csütörtökön megszerezte Magyarország első téli olimpiai aranyérmét. Az M4 Sport hosszabb interjút készített a négy kiváló gyorskorcsolyázóval.


A célba beérkező Liu Shaolin Sándor ugyanúgy érzi magát, mint az olimpiai bajnoki cím előtt: „Ez abszolút nem a fizikumról szól, hanem a csapatok hogyan tudnak összeállni mentálisan és fejben. Olyan fájdalmaim vannak most másnap, tényleg alig bírtam kikelni az ágyból, nagyon fáj a csípőm, nem tudom miért. Azt hittem, hogy az aranyérem után már a mennyországban leszünk és nincsenek fájdalmak, de ez változatlan. Ez olyan, mint amikor betöltöd a húszat és megkérdezik, milyen érzés, de ugyanúgy érezzük magunkat, mint tegnap.”

Liu Shaoang testvére fantasztikus utolsó köréről áradozott: „Amikor meglöktem Shaolint az utolsó két körére, akkor majdnem elállt a lélegzetem. Láttam, hogy megelőzi a kanadai korcsolyázót, akkor tényleg annyira megnyílt a szememben, hogy tényleg ő a világ egyik legjobb korcsolyázója és amit meg akar csinálni, arra bármikor képes. Felejthetetlen érzés volt onnan belülről ezt az egészet átélni és, hogy én tudtam átadni neki az utolsó váltást, az szerintem csodálatos volt.”

Liu Shaolin hozzátette, nagyon sokszor visszanézték már a futamot, minden egyes mozzanatára emlékszik, remekül kapta meg a váltást öccsétől, utána pedig „mentem mint az állat, megpróbáltam kiadni magamból a maximumot”.

„Nehéz volt az egyéni után. Ötszáz méteren az A-döntőbe vártam magam, szerintem mindenki oda várt, de sajnos csak B-döntőt sikerült korcsolyáznom. Próbáltam összetenni magamat fejben és az egész csapatot. Mielőtt felmentünk a pályára, az öltözőben azt mondtam mindenkinek, fiúk, sikerült összetenni magamat fejben, mindenkinek sikerül. Ha azt érzed, hogy fáradt vagy, akkor arra gondolj, hogy a többiek még fáradtabbak és mindenki összeharapta az összes fogát és megpróbáltuk csinálni a maximumot. Úgy mentünk fel, mintha életünk utolsó futama lenne, nagyon akartunk és beleharaptunk az almába” – tette hozzá.

Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérmét szerezte a gyorskorcsolya-váltó (Fotó: EPA/DIEGO AZUBEL)



Burján Csaba is arról beszélt, hogy egyelőre nem érzi a változást: „Úgy érzem, még nem változott semmi, ugyanazok az emberek vagyunk, mint tegnap. Megnyertünk egy futamot, ez is csak egy volt a sok közül, hogy pont ezt nyertük meg, ez nagyon nagy dolog, de még nem érzem a változást. Úgy gondolom, el kell telnie pár napnak, vagy akár egy hétnek is. Most úgy érzem, ki lehet kapcsolódni, lazítani, talán kicsit többet, mintha nem lett volna meg ez az érem, de van még egy világbajnokság, úgyhogy teljesen nem engedhetjük el ezt az évet. Majd utána lehet igazán lazítani, amikor végre vége a szezonnak.”

A csapat rangidős tagja, Knoch Viktor egészen a kezdetekig visszaemlékezett: „Én nem azért kezdtem el korizni, mert Magyarországnak esélye volt bármire is a világban. Nem volt realitás, hogy mi világbajnokságokon rendszeresen döntőket korizunk és érmekkel jövünk haza, nem volt realitás, hogy egyéniben világkupát tudunk nyerni. Nem volt az a realitás, hogy mi ki tudunk jutni egy olimpiára csapatban és ott döntőt tudunk korizni. Ezekhez az akadályokhoz szépen lassan kellett felnőnünk, mindegyiket át kellett ugranunk. Időbe tellett és sok dolognak kellett jól alakulnia, hogy ez így történjen, de eljutottunk idáig.” Knoch Viktor a sportpályafutása folytatásáról elárulta, senki máson, egyedül családja döntésén múlik.

Liu Shaoang szerint ez csak a kezdet: „Ez az olimpia nem egy végállomás volt számunkra, hanem csak egy állomás, messze van még a vége. Baromi jó kezdet lehet mindenki számára, nemcsak nekünk, sportolóknak, de az országnak is. Ha jól építjük fel ezt a dolgot, akkor minden jól sikerülhet a jövőben.”