A válogatottba visszatérő Horti a pályán is érzi az anyaság előnyeit

Horti Dóra hosszú távolmaradás után immár édesanyaként tér vissza az Európa-bajnokságra készülő kosárlabda-válogatottba. A szövetségi kapitánytól kapott engedmények ellenére sem könnyű elszakadni kislányától, viszont a pályán is érzi az előnyeit, hogy az életében nagyobb szerephez jutott a türelem.

A ZTE jelenlegi centere 2009-ben játszott először a válogatottban, viszont a számára és a csapatnak is rosszul sikerült '15-ös hazai Eb-óta egyszer sem.

Hosszúra nyúlt a kihagyás, négy év elteltével végül hajlott Székely Norbert hívó szavára, akivel korábbról jó munkakapcsolatot ápolt. Bár nehéz volt elszakadnia kislányától, Esztertől, de meggyőzte a kapitány, hogy ne rossz emlékekkel zárja válogatott pályafutását.

„Azért követtem az elmúlt két évben a válogatottat és egyébként nagyon tetszett, nagyon szimpatikusak voltak a csajok. Úgy gondoltam, talán tudok hozni egy kis pluszt, egy kis tapasztalatot. És hát sikerült úgy megbeszélni a dolgokat, hogy eljöjjek” – utalt rá, hogy sikerült összeegyeztetni a hosszú edzőtáborozást a magánélettel.

Így viszont sokszor érezteti a hatását, hogy megváltozott az életritmusa.

„Megmondom őszintén, sokszor a délutáni pihenő alatt is ülök a szobába és nem tudok magammal mit kezdeni. Mert hozzászoktam, hogy a gyerek mellett hat-hét órát alszok, napközben egyáltalán nem. Kicsit sok a szabadidő, tényleg rend van a szobában, soha nem volt ez rám jellemző, most meg minden élére behajtogatva” – mosolygott.

Közben a pályán is érezteti hatását, hogy otthon nagyobb türelemre van szüksége. „Kicsit higgadtabb lettem, megfontoltabb és nem azt érzem, mint régen, hogy az első percben meg kell nyerni a meccset, nekimenni az ellenfélnek, hanem ha vannak nehezebb periódusok a mérkőzésen belül, türelmesnek kell maradni, nem elveszíteni a koncentrációt, és az a lényeg, hogy a végén megnyerjünk.”

Ahogy a kosárlabda is megváltozott, felgyorsult, mióta játszik, úgy a válogatott körülményei, felkészülési lehetőségei sem hasonlíthatók össze a korábbi időkkel. Ezt örömmel tapasztalta, ahogy az egységet is, ami a csapatot jellemzi.

„Itt nincsenek nagy egók. Nem arról van szó, hogy önmegvalósítani akarnak emberek, hanem egy célért küzdenek. Tényleg úgy érzem, hogy itt senkinek nem az a célja, hogy ő megmutassa kicsoda, vagy eladja magát, hanem itt mindenki azért küzd, hogy a magyar válogatott minél jobban szerepeljen.”

Horti szerint így pedig bármelyik ellenféllel felvehetik a kesztyűt.