Sterling úgy büntetné a rasszizmust, hogy fájjon a kluboknak

Raheem Sterling egyebek mellett súlyos pontlevonással sújtaná azokat a csapatokat, amelyeknek szurkolói rasszista gyalázkodással sértegetik a játékosokat – áll a Manchester City szélsője neve alatt futó The Times-cikkben.

A 25 éves labdarúgót még a szezon korai szakaszában a Chelsea stadionjában érték rasszista támadások a lelátóról, majd márciusban az angol válogatott tagjaként Montenegróban kellett elviselnie a felé és társai felé szálló majomhuhogást.

epa07495147 Manchester City's Raheem Sterling (R) reacts as Tottenham players celebrate the 1-0 lead during the UEFA Champions League quarter final first leg soccer match between Tottenham Hotspur and Manchester City at Hotspur Stadium in London, Britain, 09 April 2019.  EPA/NEIL HALL Raheem Sterling (fotó: EPA/NEIL HALL)



Bár korábban azt mondta, hogy ilyen esetekben nem megoldás, ha a futballisták tüntetőleg levonulnak a pályáról, és emellett továbbra is kitart, de azt leszögezte, nem lenne szabad megbüntetni azokat a játékosokat, akik mégis így döntenek.

Viszont komolyabb szankciókat vezetne be, hogy az egyesületek és a nemzetközi szövetségek is észbe kapjanak, komoly felelősségük van a probléma megoldásában. „A büntetéseknek szigorúbbaknak kell lenniük. A pénz nem visszatartó a gazdag kluboknak vagy a szövetségeknek – ezért – automatikusan kilencpontos levonásnak kéne járnia a rasszista visszaélésekért. Súlyosnak tűnik, de vajon a rajongók így is kockáztatnák, hogy visszavetik, címektől fosztják meg saját csapatukat?”

Sterling úgy érzi, három zárt kapus meccs is járhatna a vétségért, hogy a jelentős bevételkiesés is indokolja a határozottabb fellépést a klubok részéről. Persze a hagyományos és közösségi média, illetve a szponzorok felelősségére is felhívta a figyelmet, mint amelyek sokat tehetnek a rasszizmus felszámolásában.

Ezen túl arról is értekezik, hogy a vezetőségekben és a kispadokon is ugyanolyan arányban alkalmazzanak színes bőrűeket, ahogy azt a pályán is látjuk. A játékosoknál az angol profi ligákban ez a szám 25-30 százalék, ám az edzők és a tanácstermekbe bejáratosak körében ezt meg sem közelítik (4, illetve 0,5  százalék). Érvelése szerint ezzel nemcsak azt érnék el, hogy a fekete játékosok perspektívát kapnának a karrierjük befejeztével, hanem a szurkolókra is hatna, ha komoly, elismerést kiváltó pozícióba látnák őket.

A sorait azzal zárta, hogy nem dühöt érez, mikor sértegetik, vagy ha hozzátartozóit gyalázzák, hanem csalódottnak, hogy ez még mindig megtörténhet. Igyekszik is kizárni a verbális támadásokat, de előfordul, hogy nem tudja, holott csak élni szeretné az életét, mint más ember, akit nem érnek rasszista inzultusok.