Musorujsag
Élő Eredmények

Leekens inkább indul Egervárinak vagy Pintérnek, mint Várhidinek

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Az elmúlt tíz világ- vagy Európa-bajnoki selejtezősorozatot összesen tíz főállású szövetségi kapitánnyal vívta meg labdarúgó-válogatottunk – igaz, a matematika törvényeinek, így az átlagolás szabályainak is sokszor ellentmondó hazai valóságban nem minden kapitányra jutott egy sorozat. Megnéztük, milyen eredménnyel indultak el a maguk útján, és hogy mennyire igyekeztek már a kezdet kezdetén saját újoncaikkal megtolni a válogatott rendre elakadó szekerét.

Merthogy a magyar nemzeti csapat – Dárdai Pál különleges helyzetén kívül – általában inkább az álmokat, mintsem a realitást tükröző elvárásokat hajszolja, ezért kényszerül újra és újra kapitánycserére, megváltást várva egy embertől. Ebből kifolyólag emésztődik fel annyi kinevezett szakember tíz sorozat alatt nálunk, mint Németországban az elmúlt kilencven (igen, 90!) évben, tehát mióta világversenyeket rendeznek.

Georges Leekens 11.-ként vág bele a kétezres évek 11. tornájának kvalifikációjába, pénteki debütálása a kazahok ellen arra késztetett minket, hogy kicsit összehasonlítsuk az elmúlt tíz kapitány bemutatkozásával. Bernd Storck és Dárdai időszakát követően (a vizsgált edzők közül Gellei Imrét dobták még mélyvízbe), a korábbi tendenciákhoz visszatérve a belgának is lehetősége adódik felkészülési meccseken összecsiszolódni a játékosokkal, megismertetni velük az elképzeléseit.  Noha több ideje jut megtalálni a számára ideális jelölteket, mint közvetlen elődeinek, elsőre úgy tűnik, nem belőle válik a nagy reformer újoncavató – bár más is kezdte hasonlóan, aztán egészen belemelegedett a kísérletezésbe. 27-es keretében a közelmúlt jól ismert neveit találjuk, a nigériai álmairól lemondó Otigba Kenneth az egyetlen tűzkeresztség előtt álló.

Telki, 2018. március 19. Georges Leekens, a magyar labdarúgó-válogatott belga szövetségi kapitánya a Kazahsztán és Skócia elleni felkészülési labdarúgó-mérkőzések előtti sajtótájékoztatón a telki edzőközpontban 2018. március 19-én. MTI Fotó: Illyés Tibor Georges Leekens nem a sötétben keres új arcokat, a régiekre számít első meccsein.
(Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Mielőtt sorra vesszük Bicskeitől Storckig, ki hogyan vágott bele az általában bukásra ítélt munkájába, említsük meg Csábi Józsefet és Szélesi Zoltánt, azt a két szakembert, akiket csak ideiglenesen bízott meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Csábi egy Andorra elleni vb-selejtezőre vette át az Egervári-csapatot, így a hozott anyagból, újonc nélkül győzött. Szélesit igazából a legutóbbi sorozat után kérték fel a két novemberi felkészülési találkozóra és Kovácsik Ádám személyében egy debütánssal szenvedett kínos vereséget Luxemburgban.

Lássuk az elmúlt tíz selejtezős széria tíz kapitányát:

Bicskei Bertalan,
1998.03.25., felkészülési mérkőzés: Ausztria–Magyarország 2–3
újoncok: Király Gábor, Fehér Csaba, Hrutka János, Mátyus János, Korsós Attila, Tóth Norbert

Már második érája volt a válogatott élén, vagyis neki nem a bécsi – az osztrákoknak vb- – felkészülési meccs volt az igazi debütálása (azon ’89-ben, az írek elleni 0–0-s vb-selejtezőn esett át, az általa kezdőbe állított Bognár Zoltánnal együtt). Igyekezett minél inkább elfeledtetni a közvéleménnyel a jugók elleni 1–12-t: nem kevesebb, mint hat újoncot avatott. De nem öncélúan ám, Király rekordot felállítva 108, Fehér 41 fellépésig jutott, Hrutka és Mátyus végig alapembernek számított Bicskeinél, míg Tóthot több utódja is bevetette. A gólszerzőkkel kapcsolatban megjegyzendő, Illés Béla a válogatottban először és utoljára köszönt be egynél többször, míg Horváth Ferenc ezen kapitányi korszak első számú gólfelelőse lett, itt lőtte az elsőt, melyet még tíz követett.

Az időszak összefoglalása: a biztató indulást követően az igazi bravúrok elmaradtak. Két hazai döntetlen a csúcs: a románok elleni 1–1 és az olaszok elleni 2–2. Egyre több nem várt fiaskó is becsúszott, a grúziai vereséggel a ’02-es vb-selejtezők közben ért véget.

Bicskei Bertalan utolsó magyar szövetségi kapitányként adott utasításinak egyike (MTI/Koszticsák Szilárd)

Gellei Imre,
2001.09.05., vb-selejtező: Magyarország–Románia 0–2
újonc: Győri János

Gellei álomszerűnek aligha nevezhető helyzetbe csöppent. A románok és az olaszok elleni záróselejtezőkre vette át ideiglenesen (csak később véglegesítették) a minden esélyüket elvesztő legjobbjainkat úgy, hogy a várakozásról éppen elég annyi: a legősibb riválist fogadva mindössze ötezer főt számláló nép látogatott ki a még róla elnevezett stadionba. Gellei olyannyira beugróként élte át az első általa irányított meccset, hogy négy nap alatt kellet kezdenie valamit Bicskei kiválasztottjaival. Sima vereség lett a vége, de még így is alighanem pályafutása egyik legkedvesebb emlékét szerezte Győri Jánosnak, akit becserélt, és aki így az utolsó válogatottsága előtt eggyel, bemutatkozhatott címeres mezben.

Az időszak összefoglalása: Gera Zoltánnal és Szabics Imrével a fedélzeten egész pofásan alakult minden a Portugáliába vezető Eb-selejtezőkön, és ha győztünk volna Lettországban… Ám a stáb a feltérképezésnél úgy gondolhatta, Maris Verpakovsokis gyorsasága olyannyira elüt a magyar szemnek megszokottól, hogy kár foglalkozni vele. A fiúk a pályán is így tettek, a lettek meg köszönték, és az Eb-ig rohantak vele. Mi meg maradtunk az egyre megszokottabb negyedik helyen.

Lothar Matthäus,
2004.02.18., felkészülési torna: Magyarország–Örményország 2–0
újoncok: Komlósi Ádám, Kovács Péter, Torghelle Sándor

A magyar származású Jenei Imrét leszámítva a válogatott első külföldi kapitánya PR-lehetőségeit rögtön bizonyítva, a bármiféle tornáktól elszokó fiainkat – ugyan csak Ciprusra, de – nemzetközi tornára vitte. Később kiderült, a sztárválogatottak elleni kirakatmérkőzéseken túl tornaszereplésből valóban ez bizonyult a csúcsnak – no meg a két év során kipróbált (talán inkább menedzselt?) játékosok számítógépes adatbázisokkal is nehezen összegezhető listája. A későbbiekhez képest a három újonc avatása egyáltalán nem vészes, ráadásul Torghelle Sándor személyében az évezred első évtizedének legeredményesebb támadóját is felavatta.

Az időszak összefoglalása: Már a további két ciprusi meccs is előre jelezte, itt boldog-boldogtalan be lesz dobva, Kapcsos Vincétől Majoros Árpádig. Ne vegyük el viszont Huszti Szabolcsot és Juhász Rolandot a német aranylabdástól. A selejtezőkön maradt a negyedik hely, de legalább hazánkba látogatott a világ akkori legjobbjával a ronaldinhós Brazília, és a világ valaha volt legjobbját is nálunk állították ki a becserélését követő első percben, mikor a története során először messis Argentína érkezett vendégségbe.

Lotha Matthäus és alkalmi csapata: az összes kiválasztottjával aligha férne el egy képen (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Bozsik Péter,
2006.05.24., felkészülési mérkőzés: Magyarország–Új-Zéland 2–0
újonc: –

Nagy hagyományokkal rendelkezünk futball terén, de a Bozsikok lettek az első és mind ez idáig egyetlen apa-fia páros, amelyik valaha a válogatott kispadjára ülhetett. A fiú, Péter nem avatott ismeretleneket, inkább reaktivált, Dárdait és Fehér Csabát másfél évnyi pauzát követően fedezte fel újból. Velük ellentétben Pető Zoltán két-, Sebők Vilmos négyévnyi távolmaradásának megtörését maga a kapitány sem vehette komolyan (habár később Thomas Sowunmit is előkapta), legalábbis erre utal, hogy amint utódai, úgy rövidke irányítása alatt már ő sem állította be egyiküket sem.

Az időszak összefoglalása: A barátságos meccseken jól ment, a tétre menőkön kevésbé: a két hazai, norvégok és törökök elleni zakót feledtette a Boszniából elhozott három pont, de az akkor a minden legaljának tűnő máltai égésbe belebukott.

Várhidi Péter,
2006.11.15., felkészülési mérkőzés: Magyarország–Kanada 1–0
újonc: Balogh Béla, Vass Ádám, Sándor György, Hrepka Ádám, Rodenbücher István, Farkas Balázs

Ilyen könnyen még talán Matthäus alatt sem osztogatták a válogatottságokat, mert akkoriban legalább a felnőtt szereplés kritériumnak hatott. Ilyesfajta fiatalítás még egy gerontokráciára sem fér rá, profi labdarúgásban meg egyenesen öngyilkosság. Később, mikor Várhidit hosszú távra is kinevezték, visszavett. De akkor is, hogyan játszhatja egy évvel hamarabb első felnőtt válogatott meccsét Vass, mint első felnőtt klubmeccsét? Farkas 42 felnőtt perccel bizonyította, ott a helye? Később Filkornak fele ennyi is elég volt, mintapéldát adva az idő előtti sztárolás veszélyeire. Az új hullám valamiféle várakozást hozott, mert hatezren mentek ki a Málta-blamát követően a fehérvári kísérletezésre. Ahol Priskin első gólja is megszületett, még ha a legutóbbira azért valamivel többen emlékeznek.

Az időszak összefoglalása: Koppanás, mert még kis eredményt is csak a már arra készen állókkal lehet elérni, igaz, a 6:3 óta legnagyobb tét nélküli sikert ünnepelhettük, a barátságos találkozót még soha komolyan nem vevő, világbajnok olaszokat 3–1-el küldték haza a Várhidi-fiúk. És Dzsudzsák Balázs személyében korszakos alakot is adott a mieinknek. Meg egy soha nem látott csoportzáró hatodik helyet.

Erwin Koeman,
2008.05.24., felkészülési mérkőzés: Magyarország–Görögország 3–2
újonc: Koltai Tamás

Helyére tette a magyar futballt, beásta a saját kapuja elé. Igaz még nem ezen a meccsen, amelyen meggyőző belépővel rukkolt elő az akkor még Eb-címvédő ellen. Amolyan elő-Dárdaiként azokra épített, akik így vagy úgy belekóstoltak már a nemzetközi futballba, az NB I-et meg meghagyta háttérzajnak. Dzsudzsák első válogatottbeli találatát az igencsak foghíjas Puskás Stadion nyolcezer fős publikuma láthatta.

Az időszak összefoglalása: Munkáját dicséri, hogy a lelátó hamar megtelt bizakodással, pontosabban bizakodó emberekkel. Atombiztosan jöttek a kötelező pontok és még a csoportgyőztes dánok ellen is négy, de a svédek és a portugálok ellen maradt a bekkelés. Gerával összekapott Koeman, végső ítéletként pedig jött a honfitársaitól a későbbieket figyelembe véve nem is oly óriási pofon. Utána évekig hitegettük magunkat: messziről látják rosszul, és mi érezzük jól, hogy mire is vagyunk képesek.

Egervári Sándor,
2010.08.11., felkészülési mérkőzés: Anglia–Magyarország 2–1
újonc: Lipták Zoltán

Magyar vezetés utáni Gerrard-duplával és elfogadható eredménnyel köszöntött be a „szerethető” korszak. Ezzel a roppant bosszantó jelzővel és az utóbbi évtizedek messze legerősebb és legtöbb lehetőséget magába foglaló játékosanyagával. Az NB I-nél magasabb szinten sohasem bizonyító Liptákhoz valamiért a továbbiakban is ragaszkodott Egervári, aki a későbbiekben is szívesen próbálkozott a hazai élvonalból soha ki nem törőkkel. A csapatkapitányi karszalaggal visszacsábította Gerát, ennek addig örülhettünk, míg Huszti nem borította a bilit.

Az időszak összefoglalása: Huszti végképp lelépett, Egervári maradt. Időtlen idők óta nem tapasztalt türelem áradt felé, két sorozatot is kapott. A szép győzelmek (svédek, törökök) és megalázó vereségek (románok, hollandok) jól mintázzák az eredmények véletlenszerűségét, és utalnak arra, mennyi hozzáadott érték párosult a felénk tényleg szokatlanul mély merítés mellé. Ugyanakkor a könnyen nyerhető barátságos meccsek stratégiájával sikerült magasabbra tornászni magunkat a ranglistákon.

Egervári Sándornak volt kiből válogatnia, de végül csak gratulációkra futotta (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Pintér Attila,
2014.03.05., felkészülési mérkőzés: Magyarország–Finnország 1–2
újonc: Futács Márkó

Nem a népszerűsége ültette a kispadra, ezért is volt jó ötlet addigi sikerei színhelyére, Győrbe vinni a találkozót. Így nem szedték ízekre rögtön a kilátástalan produkcióért. Futács személyében olyan újoncot avatott, akire egyelőre senki más nem számított. Rudolf Gergely ajándékba kapta várhatóan utolsó válogatott gólját és fellépéseit. Leandro de Almeidát hat és fél, Sándor Györgyöt két és fél év után játszatta újra a „szerethetőt” felváltó „harcos” meggypirosban, hogy utána mindkettőjüket háttérbe szoríts a fél NB I. beválogatása.

Az időszak összefoglalása: A felkészülési meccsek ámokfutása vezetett a végzetéhez, az északírektől elszenvedett hazai Eb-selejtezős vereséghez. Matthäus után szabadon, válogatottságot kapott a neve mellé például Pedrag Bosnjak, Nagy Gábor, Heffler Tibor vagy Rózsa Dániel. Ne szabadkozzon, akinek nincs meg mindegyikőjük kapásból. Eközben Szalai Ádámot körön kívülre penderítette a Huszti-levéllel felérő emlékezetes monológja. Kilenc hónapig tartott a hamvába holt próbálkozás, mely bebizonyította, itthon nincs jó választás a válogatott élére.

Dárdai Pál,
2014.11.11., Eb-selejtező: Románia–Magyarország 1–1
újonc: –

Nem kell ecsetelnünk, mit is köszönhetünk az összes edzői tapasztalatát a Hertha U14-eseinél szerző Dárdainak, akinek minden porcikája a csúcsfutball szintjét harsogja, azonban mindenekelőtt le kell rónunk hálánkat, hogy véget vetett a válogatott elé biggyesztett bugyuta jelzők világának. Pár nap alatt összeszedett játékosaival ott ért el eredményt, ahová legjobb esetben is összecsinálni magunkat jártunk. Persze, nem hitegette magát azzal, ami nincs, inkább maréknyi használható humánerőforrásával sáfárkodott. Később is csak olyat dobott be, akiről tudta, alkalmas a rá szabott feladatra.

Az időszak összefoglalása: Egyik percről a másikra az abszolút profizmust tapasztaltuk meg. Nyílt, őszinte mégis pozitív kommunikáció összhangban a munkával és a produktummal. Kár, hogy ott is csak csodálják tetteit, ahol inkább tanulni kellene tőle, amennyit csak lehet. Mondjuk mindent. Dárdai munkálkodása is ugyanannyi ideig tartott, mint Pintéré, viszont ez a kilenc hónap teljesen más előjellel lesz viszonyítási pont, minden bizonnyal még nagyon sokáig.

Dárdai Pál jött, megmondta, hogy mi lesz, és úgy is lett (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Bernd Storck,
2015.09.04., Eb-selejtező: Magyarország–Románia 0–0
újonc: –

Úgy néz ki, ha egy kapitány tétmeccsen debütál, akkor azt a románok elleni presztízsmeccsen teszi. Storck beígérte a döntetlent, nem is nagyon volt másra esély. Itt még abszolút elődje iránymutatását követte, új arccal még a stábban sem találkoztunk.

Az időszak összefoglalása: Véglegesítését követően – mert jó magyar szokás szerint csak megbízottként kezdte – szépen a maga arcára alakította válogatottat, ami teljesen természetes és nincs is vele gond, ha az előremutató. A norvégok Eb-t érő kiütése, majd a kontinenstornán látott meglepően jó szereplésről később bebizonyosodott, kifutott eredmény, ráadásul messze nem értette meg Dárdai munkáját, holott megfelelő hátország hiányában anélkül félkarú törpékké silányulunk vissza.

Nos, innen várjuk a folytatást, mert ez történt. Jelenleg az egyébként minden szándék ellenére tovább mélyülő futballgödröt már nem lehet eltakarni a válogatottal. De Leekens kapitányként maximum ellepni tudja a tátongó lyukat, ugyanakkor mint a múltban is láttuk, ez a mindenkori szövetségi kapitányunk feladata.

A magyar válogatott március 23-án, a Groupama Arénában fogadja a kazah válogatottat, négy nappal később pedig a skótokat – az M4 Sport és az m4sport.hu mindkét találkozót élőben közvetíti. 

További tartalmak