Annak ellenére, hogy már Georges Leekens kinevezése előtt jelöltként emlegették, nem tartotta valós lehetőségnek, hogy a magyar válogatottat vezetheti.
„Amikor felmerült a nevem, noha még csak szóbeszéd szintjén, már arra nagyon büszke voltam, de tényleg nem gondoltam arra, hogy ez valósággá válhat. Ráadásul akkor klubedzőként dolgoztam, és úgy éreztem, hogy ennek nincs realitása” – vallotta meg az olasz szakember, hogy kishitűen ítélte meg a helyzetét.
Mivel eddig mindig klubcsapatokat edzett, szokatlan helyzetbe került, mert a folyamatos munka helyett csupán pár napot dolgozhat együtt a kiválasztottjaival.
„Tényleg különbözik a kettő. Állandóan csak beszélek a fociról… – ironizált. – A viccet félretéve, egy klubban az edzőnek van ideje a közös munkára. Minden nap látja a játékosait, egy időben tud külön a játékosokra és a csapat taktikájára is fókuszálni. Szövetségi kapitányként eddig összesen körülbelül három hetet tudtunk együtt dolgozni a válogatottal. De azt el kell mondanom, hogy már ennyi idő alatt bebizonyították a játékosok, hogy intelligensen, magabiztosan futballoznak. Ezek a visszajelzések nekem is bizakodásra adnak okot a jövőre nézve.”
Azt sem sajnálja, hogy tétmeccseken kellet megkezdenie a munkát. Inkább lehetőségként élte meg, és örömmel látta, hogy a finnekkel keretbe foglalt hat meccs alatt előrelépett a válogatott.
„A Nemzetek Ligája fontos sorozat volt nemcsak nekünk, hanem az ellenfeleknek is, hiszen tétmeccseken léphettek pályára a csapatok, a sorozat ráadásul esélyt teremtett arra, hogy innen is ki lehessen jutni az Európa-bajnokságra. Sajnos nem sikerült az első helyet megszereznünk.” De amit a játékban visszakapott az általa elvártakból, amiatt már nem volt csalódott. „Az első, finnek elleni meccstől az utolsó szintén ellenük vívott összecsapásig sokat fejlődött a csapat. Ha őszinte akarok lenni, akkor egy olyan meccset tudok mondani, ahol nem voltam elégedett a látottakkal: az idegenbeli, észtek elleni összecsapás volt az – de ez már elmúlt.”
Kapitányként folyamatosan szemrevételezi az élvonalbeli mezőnyt. A két kiemelkedő együttes, a Ferencváros és a Vidi közül az előbbit véli a bajnokság legnagyobb esélyesének. „De ez azért is van, mert a Vidi nemzetközi porondon is szerepelt” – szögezte le mindjárt. A fehérváriak Európa Liga-menetelését a válogatott szempontjából is fontosnak ítéli meg. „Előny, hogy a Vidi játékosai európai kupamérkőzéseket játszanak rendszeresen, hiszen a válogatottban is kamatoztathatják azt a tudást, azt a tapasztalatot, amit ezeken a mérkőzéseken gyűjtenek. Hiszen tudjuk, hogy a nemzetközi meccsek tempója gyorsabb, mint a hazaiaké. Az UEFA által indítani kívánt új sorozat is jó lehet, ha a kisebb futballnemzeteknek mint a magyar is, lehetőséget biztosít arra, hogy minél több klub ott lehessen az európai porondon.”
Mielőtt megkezdődne a 2019-es erőltetett menet, az egy évbe sűrített Eb-selejtező sorozat, Rossi szülőhazájában tölti az év végét. A karácsony esti programja a jól bevált formulát követi.
„Az egész család együtt ünnepel majd Olaszországban, a fiam és a lányom is ott lesznek. Egy közös vacsorát tartunk minden évben, nem is kicsit. Este nyolctól éjfélig gyakorlatilag folyamatosan eszünk. De nem ez a lényeg, hanem hogy együtt vagyunk családdal és megéljük az ünnepet. A család, a magánélet mindennél fontosabb számomra, a profi pályafutás csak ezután jön. Hiszen csak akkor megy jól a munka, ha a hátország segíti az embert. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy profi labdarúgóként, most pedig már edzőként azt csinálom, amihez értek, és ami a legfontosabb, hogy amit szeretek.”
Ugyanakkor a hazánkban eltöltött időszak is sokat jelent számára, így Magyarország is közel került a szívéhez. Amit már régebb óta rendszeresen hangoztat is.
A jövőévi kívánságát ki sem mondta, annyira magas labdának érezte, nem akarta lecsapni. „Nagyon könnyű a válasz. Szerintem mindenki tudja, hogy edzőként mit szeretnék jövőre elérni. De ami nagyon fontos: boldog karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!” – köszönt el jó kívánságaival magyarul Marco Rossi.