Válogatott UEFA EURO 2020 - Hírek

Rossi egy év alatt esélyt teremtett: újra ésszel futballozik a magyar válogatottat

| Forrás: m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Miután reálisan felmérte a lehetőségeket, Marco Rossi megfelelő döntésekkel folyamatában építette újjá a válogatottat, és most egy év után ott tart, hogy biztosan kvalifikációt érő helyről várhatja az Európa-bajnoki selejtezők második felét.
Budapest, 2019. június 11. A magyar játékosok a Magyarország-Wales Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés után a budapesti Groupama Arénában 2019. június 11-én. A magyar labdarúgó-válogatott 1-0-ra győzött. MTI/Illyés Tibor

(fotó: MTI/Illyés Tibor)

Észfutball. Ahogy később a catenaccio az olaszhoz, vagy a jogo bonito, a varázslatos könnyedség a brazilhoz, úgy tapadt ez a fogalom az előző évszázad közepéig a magyar labdarúgáshoz. A stílusjegyek összességét jelentette, melyek abban az értelmiségi – javarészt zsidó – kávéházi kultúrában gyökereztek, ahová Közép-Európában betoppant az angolok játéka. A Duna-menti iskola intellektuális irányból közelítette meg, így dogmák helyett a makulátlan technikai felkészültség és a józan ész határozta meg a stílust.

Aztán a hetvenes évektől végképp kikopott ez a szóhasználat, pontosabban értelmét veszítette, ahogy beérett a két turnusban végigvitt szellemi pusztítás. A harmincas években a kultúra képviselőit üldözték el (vagy a halálba), a szovjet időkben pedig az értelmiségi talajt húzták ki a futball lába alól (is). A züllés miatt a stílusunk jó ideje kimúlt, és egyelőre a romjain sem épült másik, így a válogatottnál valami máshoz kell nyúlnia, ha eredményes akar lenni. Pontosabban valakihez. Aki megfelel a nemzetközi követelményeknek, aki tudja, azon belül hová tehető a magyar labdarúgás, melyet közben ismer annyira, hogy ne a hiányosságai felől közelítse meg, hanem a sajátosságok figyelembe vételével a meglévő adottságokra építsen, és egyben 21. századi formájának megfelelően legyen vezető is. Ez Marco Rossi.

Tavaly ilyenkor a szövetség is belátta, Georges Leekens zsákutca volt, és négy évvel azután, hogy egyszer már majdnem sikerült elherdálni a minden korábbinál nagyobb esélyt(a 2016-os Eb selejtezőin), a budapesti Eb reményében újra tizenkilencre kellett lapot húznia. Ismét alsó került elő, valószínűleg az egyetlen, ami a pakliban lapult még. De egy év elég szűk keresztmetszet, hogy pusztán az eredményekből vonjunk le következtetéseket, még ha csupa tétmeccsről is beszélünk, és valóban következménynek tűnnek, és meggyőzőek – legyőzött vb-döntős, százszázalékos hazai mérleg, féltávnál kvalifikációt érő hely a selejtezőcsoportban –, inkább a hogyanra igyekszünk válaszokat keresni.

(fotó: MTI/Kovács Tamás)

A futball a leggyengébb láncszem játéka, ami azt jelenti, hogy annyira vagy erős, amennyire leggyengébb embered az. Be kell látnunk, bőven akadnak hiányosságokkal küzdők a szűk keretben is – némi magyarázat, miért nem tobzódnak a játékosaink a legmagasabb szinten. Viszont csökkenthető vagy leplezhető a lemaradás, ami Rossi eszköztárának a kiindulópontja: olyan mederbe igyekszik terelni a meccset, amelyben a legkisebbek a különbségek, kvázi amely körülmények között a legnagyobb az esély a győzelemre. A görögöket magasan megkezdett védekezéssel nem hagyta hátulról építkezni, a horvátok ellen mélyebben húzta meg a közel helyezkedő védelmi vonalakat, a walesieknek nem adott helyett érvényesíteni a sebességüket, míg az azerieknek, amint kedvező volt az állás, átengedte a labdát, korlátozott képességeikkel próbálkozzanak csak támadást vezetni. Ahogy azt a legszebb olasz hagyományok megkívánják, úgy alkalmazkodni az ellenfélhez, hogy a saját erényeink ne sérüljenek, mi több domináljanak.

A válogatott futball jóval statikusabb, mint a jó ideje irányt szabó elitizált klubsorozatok, de még így is a tempó lassításával kerülhet ideális helyzetbe a válogatott. A pontrúgások kiharcolásában kettős szerep rejlik, megtörik a ritmust, miközben remek fejelőink révén állandó gólveszélyt hordoznak, nem kis részben Dzsudzsák Balázs rúgótechnikájának köszönhetően, akinek a szerepköre teljesen átalakult, de így is megtalálta számára Rossi a helyet, ahol a leginkább érvényesülhet. A meccstervek az összeállítást is befolyásolják, az alapot adó gerinc mellé azok kerülnek be, akik alkalmasak az aktuális feladatra. Ezen nem módosít egy korábbi meccsen szerzett gól vagy jó teljesítmény, csak az adottságok, mert egy csapat ereje felülmúlja, a tagjai erősségeinek összegét. Így fordulhat elő Pátkaival, hogy két győztes gólja között csere.

Az alapelgondolást a Gulácsi, Orbán, Nagy Ádám, Szalai tengely konstans módon szavatolja, és hozzájuk csatlakozhat rövidesen Szoboszlai Dominik, aki megkönnyítheti az átmenetet labdatartás és támadásvezetés között, ami nyithat egy távlatot nyílt játékból is. Jelenleg viszont leginkább Szalai képességei és tulajdonságai határozzák meg a stratégiai törekvéseket, mivel közel s távol sincs hozzá fogható csatár, aki proaktív hatással lehetne a magyar válogatottra, ezért a kapitány is nagyra értékeli. Célember a labdabirtoklásnál, míg a védekezésben a letámadások katalizátora. A gólokkal sem adós, de a mezőnymunkája még annál is fontosabb. Taktikai fegyelmezettséget pedig a társaktól is megköveteli, mert amennyiben az csorbul, vagy a motiváció hiányzik, a meccsterv bedőlhet, mint Szlovákiában, illetve Észtországban.

Rossi kommunikációjával teremt organikus egységet a válogatott körül. Egyszerű, megvalósítható, de mégis koncentrációt és kihívást jelentő célokat fogalmaz meg a csapat és az egyének felé is. A megvalósításuk, főleg ha győzelemmel párosul egekbe emeli az önbizalmat, valamint erősíti a kohéziót, és miközben folyamatosan azt közli kifelé, hogy a felelősség az övé, a dicsőséget meghagyja a kiválasztottjainak. Mivel működik, a sokszor nyomásként jelentkező sikerre éhes szurkolói elhivatottság pozitív energiává alakul, és a hazai környezet adta többlet a lelátói hangulattal válik szerves egésszé. Egy év alatt elérte, hogy a labdarúgók higgyenek neki és vakon kövessék, és az se legyen akadály, ha gyengébb pillanatában elküldik a kispadtól és eltiltják. Ebben az aspektusban még fel kéne nőnie együttese higgadtságához.

Munkássága, és keze nyomán a válogatott is ugyanazt a jelzőt juttatja eszünkbe: profi. Üzembiztosan, magyarázkodás nélkül törekszik a maximumra, miközben nem esik bizonyos nívó alá. Tudatos munka okozza és tartja fenn a fejlődést. Hogy a józan ész diktál. Még ha nem is kulturális értelemben, mint hajdanán, hanem a kispadról.

További Hírek