Arany helyett kórház – olimpiai átok ül Liu Shaolin barátnőjén

Egyszerűen semmi nem akar összejönni a téli olimpiákon Elise Chrstie-nek. A Phjongcshangba is egyértelmű éremesélyekkel érkező brit rövidpályás gyorskorcsolyázó szombaton a nők 1500 méteres versenyében célozta meg az aranyat, de a kórházban ért véget számára a nap.

Mint később kiderült, nem sérült meg súlyosabban a bokája, de egyelőre kérdéses, hogy kedden utolsó és legerősebb számában, 1000 méteren rajthoz állhat-e. Az pedig még nagyobb kérdőjel, hogy mentálisan milyen állapotban van.

Egy éve kétszeres világbajnokként tért haza a rotterdami vb-ről (1000 és 1500 méteren nyert), emellett tízszeres Eb-győztes. De az olimpiákon egyszerűen el van átkozva  a 27 éves sportoló, akiért megszakad a szurkolók szíve.

A 2010-es vancouveri játékokon egy 500 méteren elért 11. hely volt a legjobb eredménye, de innentől fordultak igazán rosszra a dolgok. 2014-ben Szocsiba már érmes reményekkel érkezett, de mindhárom távján kizárták: 1500-on az előfutamban, 1000 méteren az elődöntő utolsó körében, 500-on pedig az A döntőben – ezután halálos fenyegetéseket is kapott dél-koreaiaktól, mert úgy érezték, ütközésével megfosztotta egyik versenyzőjüket az olimpiai éremtől.



Phjongcshangban eddig két távon láthattuk versenyezni: 500 méteren az előfutamban és a negyeddöntőben is olimpiai rekordot futott, tehát a formájára nem lehetett panasz, de a döntőben ismét kiesett, végül a negyedik helyen végzett, egy hellyel lemaradva a dobogóról.

Szombaton 1500 méteren magabiztosan megnyerte előfutamát, majd az elődöntő utolsó másodperceiben a továbbjutásért folytatott éles küzdelemben újra bukott és kizárták – ebben a futamban harcolta ki a döntőt az utolsó kanyar előtt még negyedik Jászapáti Petra.

A sors fintora, hogy nem sokkal később Christie barátja, a magyar színekben versenyző Liu Shaolin Sándor is elesett és a kizárás sorsára jutott az 1000 méteres döntőben, amelyben nemcsak a szurkolók, de a szakértők is érmet vártak tőle.



Öt szám, öt bukás: Christie olimpiai története a nagy remények ellenére folyamatosan könnybe lábad, korábban úgy nyilatkozott, nem szeretné, ha úgy emlékeznének rá, mint az olimpikon, aki mindig sírva nyilatkozik a versenyek után. Balszerencséjére eddig ez Phjongcshangban sincs másképp.

Kedden és csütörtökön még 1000 méteren bizonyíthat, ha mindezek után, sérült bokával felállhatna az olimpiai dobogóra, – ami tehetségét látva a minimum lenne –, egyértelműen az ő nevéhez fűződne a 2018-as téli olimpia egyik legmeghatóbb története.