Musorujsag
Élő Eredmények

Szeles Mónika: A mai napig élvezem a játékot

m4sport.hu/M4 Sport
Szeles Mónika személyében csütörtökön világsztárja is lesz az Év sportolója gálának. Az egykori klasszis, világelső teniszező, aki kilencszer nyert Grand Slam-tornát, a legjobb női sportolónak adja át a díjat, szerdán pedig az M4 Sportreggelijében kezdte napját.

„Nagyon szeretek visszajárni Budapestre, külön örülök annak, hogy a gálán az év női sportolójának díját adhatom át” – kezdte az M4 Sport stúdiójában Szeles Mónika, akitől Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke vette át a szót.

„Ennek a kategóriának ő volt a világ legjobbja, ráadásul kétszer. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mekkora megtiszteltetés ez nekünk, hogy díjátadó lesz a gálán” – érzékeltette az elnök, mekkora súllyal bír az egykori világklasszis látogatása Magyarországra és a csütörtöki eseményre.

Szeles Mónika Szeles Mónika a Sportreggeli stúdiójában (Fotó: M4 Sport)

„Minden profi sportolónak nehéz eldönteni, hogy mikor fejezi be a karrierjét.  Én nyolcéves gyerekként kezdtem el teniszezni, és az egész életem a tenisz volt. Sajnos a testem, amikor elértem a harmincat, már nem bírta a kemény edzéseket. Fantasztikus, hogy a mostani generáció tovább is bírja a terhelést, elég, ha csak Federerre, Serena és Venus Williamsre gondolunk. Ez sokkal egészségesebb, mint ahogyan az én pályafutásomban volt, amikor a legjobb eredményeket 16-18 éves korunkban értük el. Bár abbahagytam a teniszt, még mindig élvezem nézni és játszani. Szeretem visszanézni a régi meccseimet, és mindig rácsodálkozom, milyen erősen tudtam megütni a labdát, most már a negyedére sem lennék képes. Nekem szerencsém volt, hogy szerettem teniszezni, ez a mai napig megmaradt” – vette vissza a szót az egészen fiatalon hatalmas sikereket elérő csillag. aki a különleges, védjegyének számító kétkezes fonákjáról is szívesen beszélt.

„Az egész úgy kezdődött, hogy az én koromban, amikor gyerek voltam, nem volt gyerekütő, ezért az enyém szinte nagyobb volt, mint én. Nem bírtam fogni, mert nehéz volt, muszáj volt használnom a másik kezemet. Az idő múlásával, 10-12 évesen már nagyon kemény lett volna változtatni, akkor már úgyis jó eredményeim voltak, így az apukám azt mondta, ha így szeretek játszani, akkor maradjon így. Fontos, hogy maradjak meg egyéniségnek, és így is jó sok sikert értem el.”

A teljes beszélgetést a videóra kattintva tekintheti meg.

További tartalmak